Nepomuki Szent János könyörögj értünk!

Menü

plébánosi üzenetek

Püspök Atya nyugállományba helyezett, 2015 augusztus 1.-től, így a honlapot nem a síóagárdi plébános szerkeszti hanem én: Kincses Tibor 7300 Komló Mecsekfalui ut 56.

Megszentelt élet éve

„Az Egyházban az első századoktól fogva voltak férfiak és nők, akik arra éreztek hivatást, hogy a megtestesült Ige szolgai állapotát utánozzák, és követni kezdték Őt oly módon, hogy követelményeinek – melyek a keresztség alapján az Ő halálának és föltámadásának húsvéti misztériumában való részesedésből következnek – különleges és radikális módon a szerzetesi hivatásban tettek eleget. Miközben így kereszthordozókká váltak, kötelességüknek érezték, hogy Lélek-hordozókká váljanak, valóban lelki férfiakká és nőkké, akik képesek arra, hogy a dicsőítés és a szüntelen kérő imádság, az aszketikus gyakorlatok és a szeretet cselekedetei által titokzatos módon gazdagítsák a történelmet.” Részlet II. János Pál pápa Vita consecrata kezdetű apostoli buzdításából.

Ferenc pápa szándéka szerint az idei egyházi évben hálaadással és különleges figyelemmel fordulunk a szerzetesi élet szépségei és értékei felé. Rovatunkat e szándék jegyében indítottuk el.

Márciusban országjáró körútra indul a máriapócsi Szűz Mária-kegykép

2015. február 26. csütörtök 18:48

A máriapócsi görögkatolikus kegytemplom zarándokhellyé válásának háromszázadik évfordulóját ünnepli idén a Hajdúdorogi Egyházmegye, a tricentenárium alkalmából március elején országjáró körútra indul a híres búcsújáróhelyen látható Szűz Mária-kegykép – számol be az MTI.

A tizenhat állomásból álló országos körút március 8-án, a püspöki szent liturgiát követően indul Máriapócsról. A kegykép – március 24-ei visszaérkezéséig – Csengerben, Nyírcsaholyban, Kisvárdán, Sárospatakon, Encsen, Edelényben, Miskolcon, Budapesten, Győrben, Veszprémben, Pécsen, Szegeden, Nyíracsádon, Debrecenben, Hajdúdorogon és Nyíregyházán lesz majd látható.

A templom zarándokhellyé válásának tricentenáriuma alkalmából számos más eseményt is szervez a Hajdúdorogi Egyházmegye. Az emlékévet március 24-én, a kegykép visszaérkezése utáni ünnepélyes vecsernyével nyitják meg, amelyen jelen lesz Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Kongregáció prefektusa – olvasható az egyházmegye honlapján.

A rendezvénysorozat kiemelt eseményeinek sora május 9-én a gyermekbúcsúval, július 19-én pedig a Miskolci Apostoli Exarchátus búcsújával folytatódik. Augusztus 1-jén Család-Csoda címmel családfesztivált szerveznek.

Augusztus 15-én kezdődik a központi ünnepség, amelynek keretében másnap, a Nagyboldogasszony-napi búcsún új harangot helyeznek el a kegytemplom tornyában.

Szeptember 12-én és 13-án lesz Kisboldogasszony búcsúja, szeptember 20-án pedig a cigánybúcsú. Szeptember 14. és 16. között rendezik meg Az Istenszülő helye és szerepe az egyház hitében című konferenciát, október 9-én pedig teológiai napokat tartanak. Az év utolsó két eseménye a november 6. és 8. között megrendezendő történelmi konferencia lesz, az emlékévet pedig a Szent Mihály-napon zárják.

A világhírű ikon története 1676-ban kezdődött, a Szűz Máriát és kis Jézust ábrázoló képet – fogadalomból – a török rabságából való megszabadulása emlékére készíttette Csigri László máriapócsi bíró. A görögkatolikus egyházközségnek adományozott képet később az akkor még kis pócsi fatemplomban helyezték el. Egyházi leírások szerint a hívek 1696. november 4-én liturgiavégzés közben vették észre, hogy a kegyképen Mária szeméből könnyek hullnak; a könnyezés december 8-áig tartott. Ezután I. Lipót király Bécsbe kérette a képet.

A véglegesen az osztrák fővárosban elhelyezett kegyképről három másolat készült, amelyből az egyik visszakerült Pócsra. A leírások szerint a pócsi másolatot először 1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én, legutóbb pedig 1905-ben látták könnyezni.

A kegykép előtt II. János Pál pápa magyar nyelven végzett szent liturgiát 1991-ben.

Az országjáró körút állomásai:

március 8–9.: Csenger,
március 9–10.: Nyírcsaholy,
március 10–11.: Kisvárda,
március 11–12.: Sárospatak,
március 12–13.: Encs,
március 13–14.: Edelény,
március 14–15.: Miskolc,
március 15–16.: Budapest,
március 16–17.: Győr,
március 17–18.: Veszprém,
március 18–19.: Pécs,
március 19–20.: Szeged,
március 20–21.: Nyíracsád,
március 21–22.: Debrecen,
március 22–23.: Hajdúdorog,
március 23–24.: Nyíregyháza.

Az egyes helyszínek részletes programja a Görögkatolikus.hu oldalontalálható.

„Isten nevét hiába ne vedd”
Istenítéletek

Régen a keresztények életük minden pillanatában megtapasztalták Isten jelenlétét, a mindennapi történések pedig segítségükre voltak hitük elmélyítésére. Ilyenek voltak azok a megrendítő tragédiák, melyek egy-egy nyilvános vétkest sújtottak, és amiket ezért a nép – joggal – „istenítéletnek” tartott, szent félelemmel szemlélt és megőrzött emlékezetében. Wilhelm Hünermann „Fény Sinai felett” című könyvében több ilyen történetet is elmesél, ezek közül az egyiket „A kereszt meggyalázói” a honlapon is olvasni lehet. Hünermann plébános volt, feltehető, hogy történeteinek vagy maga volt a szemtanúja, vagy plébános társai közül valaki – erről tanúskodik a már lefordított történet utolsó mondata: „Az itt elmeséltek szó szerint így történtek. Az emberek az egész környéken úgy tekintettek ezen eseményekre, mint egy megrázó Isten-ítéletre.”

Nos, aki vette magának azt – a mai internetes világban tényleg aprócska kis – fáradtságot és utánanézett a párizsi merénylet okainak, az nem tud másra gondolni, csakis isteni ítéletre: A Legméltóságosabb Szentháromság, Isten, Jézus Krisztus, Isten Anyjának ez a sorozatos – a legutolsó most karácsonykor –, és az ocsmánynál is ocsmányabb kigúnyolása, csakúgy, mint a Szentlélek elleni bűn a megbocsáthatatlan vétkek közé tartozik.

Az egész történetben azonban nem ez a legmegrázóbb: A legmegrázóbb az a reakció volt, amit a nyugati, egykor keresztény államok politikusai és polgárai mutattak be egy ilyen szentségtörő, minden jó ízlést kicsúfoló szennylap tragédiájára. Látva az egész egykori keresztény világban demonstráló emberek „Én Charlie vagyok” feliratát, az embernek óhatatlanul a Jelenések Könyvének 13. fejezete jut eszébe, ahol többek között ez áll: „Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát.”
Mindazok után, amik kiderültek erről a szennylapról, ez az „Én Charlie vagyok” felirat a vadállat jelének is vehető. És látva azt, amit a szennylap életben maradt munkatársai a barátaikat ért vég után tettek, azt, ahogy a magukba szállás, egy kis elmélkedés helyett egy újabb provokációt készítettek el, az embernek még az is eszébe jut, hogy Jézus azt mondta, hogy nem ő ítél, hanem a bűnösök már magukat megítélték.
Ezt a szennylapot minden blaszfémiájával együtt eddig 60 ezer példányban adták ki, most a nyugati civilizált világ milliószámra gyönyörködhet az ocsmányságaikban – mi ez, ha az emberek részéről a gonosz mellett való demonstráció és a Sátán diadala!

A következőkben a párizsi merényletről és következményeiről következik egy összeállítás:


„Én iraki keresztény vagyok”
Írta: Georges Grondeux
(forrás: www.katholisches.info – 2015. január 10.)

A párizsi merénylet és a balradikális szatirikus újság szerkesztőségének szörnyű kiirtása sem csinál ezek szentségtörő márkajelzéséből és a kereszténység megvetéséből hősies tettet. Életükben nem voltak hősök, és most, halálukban sem azok. Óvok a hamis mítoszok és tévútra jutott szolidaritástól.
Ezekben a napokban a média és a kommentátorok a karikatúristák posztumusz megdicsőítésen dolgoznak, ami nem más, mint egy vérszomjas tettel való visszaélés egyik formája. Végzetes lenne, ha ebben követnénk őket. A médiából ismert, tájékozatlan egyháziak viszont pontosan ezt teszik.

A spanyol püspöki konferencia szóvivője, Josemaria Gil-Tamayo a párizsi gúnylap szerkesztőit „kortársaknak, akik egy szükséges szolgálatot teljesítenek” nevezi. A spanyol püspökök tévéadója, a TV13 nyilvánosan védelmezi a „szentségtöréshez való jogot”. A tévécsatorna főszerkesztője, Alfredo Urdaci szó szerint azt mondta, hogy „a szentségtöréshez való jog civilizációnk lényegének egy részét” képezi.
A francia püspöki konferencia nyilatkozatot adott ki a merényletről, melyben azt „egy semmivel nem igazolható barbár tettként” elítélte. Ez rendben van. A kilenc bekezdésből álló szöveg, amit a püspöki konferencia főtitkára, Olivier Ribadeau Dumas írt alá, ezen elítélés mellett azonban minden kertelés nélkül a szabad véleménynyilvánítás jogát, mint „társadalmunk alapvető részét” hangsúlyozza ki. Egyetlen szóval sem bírálja, mint ahogy a múltban sem, azt az istengyalázást, alávaló gúnyolódást Isten, a pápa, az Egyház és a keresztények ellen, amivel ez a lap – ami megalakulásakor még egy munkás- és parasztparadicsomról álmodozott, amiben a vallást és mindenekelőtt a kereszténységet, ha kell állami beavatkozással, eltöröltek már – évtizedek óta hétről hétre hangulatot kelt.

A médiában mindenütt az „Én Charlie vagyok” feliratot viselő demonstrálókat mutogatnak. Ezzel akarnak az áldozatok iránti együttérzésre felszólítani. Nem lehet, hogy emögött valójában az a próbálkozás áll, hogy egy ideológiával való szolidaritást érjenek el? Azzal az ideológiával, amit a párizsi szennylap képviselt, és ami fényévnyi távolságra van a kereszténységtől és az európai értékektől? .. Aki ezt a lapot támogatja, az a keresztény civilizáció alapjainak szétzúzását támogatja. A dolgokat a nevükön kell nevezni. A párizsi szennylap az iszlámmal vállvetve harcol, ha a kereszt megkövezéséről van szó.

Nem, én nem vagyok Charlie. Én iraki keresztény vagyok. Ennek kell a feleletnek lennie, amit nekünk a párizsi merényletre adnunk kell, ahelyett, hogy még mélyebben elsüllyedjünk a relativista ideológiában, amit az iszlám hozott Európába, ami az Európa iszlamizálása elleni kritikát bűnténynek akarja beállítani. Nem, nem vagyok Charlie. Én ma egy iraki keresztény vagyok. Én ma szíriai keresztény vagyok.

Egy „alfredus” nevű hozzászóló többek között ezeket írta e cikkhez fűzött kommentárjában:
Sokan nem tudják, hogy mi mellett demonstrálnak. Ez a baloldali lap a sajtószabadság leple alatt blaszfémiát, egyház- és embergyalázást, szatírát követ el, ami minden mértéket meghalad. Pont most, karácsonykor ocsmány ábrázolásokat terjesztettek Jézus Krisztus születéséről. Még egy olyan laicista országban is, mint Franciaország, az ilyen ábrázolásokat helyteleníteni kellene. Ezért érthetetlen, hogy az egyházi auktoritások nem nevezik néven a dolgokat. A püspökök világos szava a múltban, ha nem is akadályozhatta volna meg a mostani merényletet, de egyértelművé tehette volna, hogy az Egyház nem hagy magából gúnyt űzni. Akkor is, ha az eszközök megvetésre méltók, a radikális iszlamisták megmutatták, hogy hova vezethetnek az ilyen ábrázolások. Jó lenne, ha a keresztények szellemi eszközökkel a jövőben több ellenállást mutatnának az olyan embergyalázó szerkesztőségek ellen, mint ez a párizsi.


„Nem vagyok Charlie”
Írta: Dr. phil. Michael Schäfer (blogja: Summa summarum”)
(forrás: www.kath.net – 2015. január 11.)

A párizsi megrendítő vérfürdő tanácstalanná tesz. … De ugyanennyire tanácstalanná tesz a lap meggyilkolt szerkesztőinek és rajzolóinak a heroizálása, nem csak a világi, hanem az egyházi oldalon is. Én a magam részéről világosan kijelentem, hogy elhatárolódom ettől a laptól és tákolmányaitól, melyek nem a véleményszabadságért való feltétel nélküli harc és még ennél is kevésbé Európa iszlamizálásától való megóvás kifejeződései. A lap karikatúrái a szexualizált provokációban lelő örömükben egyszerűen csak infantilisek, de ami ennél még sokkal rosszabb, abszolút felelősségnélküliek. Nem véletlen, hogy a lap alcímében „felelőtlen újságnak” nevezi magát.
Sok újság hoz le a lap vezetőjétől egy idézetet, mely így szól: „Nem félek a megtorlásoktól. Nincs gyermekem, nincs feleségem, nincs autóm, nincsenek adósságaim. Ez most biztosan egy kicsit nagyképűnek hangzik, de inkább halok meg egyenesen, mint élek térden.”
Nem, ez számomra nem nagyképűnek, hanem egyszerűen felelőtlennek hangzik. Most nem csak ő halt meg „egyenesen”, hanem a testőre, egy rendőr és egy érdektelen járókelő (talán mind gyerekekkel, feleséggel, autóval és adóságokkal). És ha, amitől félni kell, ez az ügy tovább folytatódik, talán még több ember meghal. Miért? Egy tucat szentségtörő karikatúráért.

A véleményszabadság ezen használata termi vagy erősíti azokat a problémákat, melyek ellen állítólag harcol. A „nyugati kultúra és demokrácia” ezen artikulációi azok, amik a harcosok következő generációit a radikális muzulmánok karjaiba űzi. … Szentségtörés, és a vallási meggyőződések és más emberek érzéseinek becsmérlése nem polémia. Ezek gyökere a gyűlöletben és a butaságban van, és maguk sokszorozzák a gyűlöletet és a butaságot.


Isten ments – Én nem vagyok Charlie
„Isten nevét hiába ne vedd [Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi”] (Kiv 20,7)

Írta: Dr. Klaus Obenauer
(forrás: www.katholisches.info – 2015. január 12.)

Obenauer professzor írásának csak az elejét közlöm:

Az első hírek hallatán az elmúlt napokban azon igyekeztem, hogy megpróbáljak magamnak képet csinálni a párizsi lapról, és amit láttam, bőven elég volt. Amit ez a lap elért, az éppenséggel a „cacumen blasphemiae” [szentségtörés csúcsa]. Ennél tovább már nem lehet menni. A karácsonyelőtti időben nem csak a szent éj titkát, nevezetesen Megváltónk szűzi születését, amivel nekünk mindannyiunknak Isten ajándékot adott (lásd Jn 3,16 és Róm 8,32), gúnyolták ki lélegzetelállító infantilis pimaszsággal. Nem, ezen uraságoknak még ez sem volt elég: Arra az aljasságra vetemedtek, hogy minden titkok titkát, a Háromszor Szent belső életét – horribile dictu – a természetellenes vétek égbekiáltó bűnével hozzák kapcsolatba. Micsoda méltatlan akarat a szentségtöréshez, ami ilyen ostoba vakmerőségre ragadtatja magát, csak hogy gyalázkodni tudjon. Ez volt „Charlie”!

Volt Charlie. Hiszen, hogyan mondja a zsoltáros? „Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.” (Zsolt 1,4) – „Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod.” (Zsolt 36,10)


Egy jezsuita lap szolidaritásból keresztényellenes karikatúrákat közölt a párizsi szennylaptól
(forrás: www.katholisches.info – 2015. január 13.)

A francia jezsuita újság, az Études, a párizsi merénylet áldozataival való szolidaritásból katolikus-ellenes karikatúrákat jelentetett meg a balradikális szatirikus újságból. Jean-François Thomas jezsuita pap az illetékes rendfőnöknél nyílt levélben tiltakozott.

Az Études a következő szöveggel vett részt az infantilis szentségtörésben: Úgy döntöttünk, hogy „néhány karikatúrát, melyek a katolikus egyházra vonatkoznak” átveszünk, ezzel az újság „meggyilkolt fivéreink és a többi áldozat iránti szolidaritását” akarja kifejezni.
A négy átvett karikatúra egyike [a lelkem fáj még el is olvasni ezeket, hát még lefordítani, és csak azért teszem, hogy végre térjenek már észre azok, akik még mindig nem akarják tudomásul venni, hogy miféle szekta is ez az új-római, melynek élén szintén egy jezsuita áll most éppen]: a keresztrefeszített Jézust mutatja, akik azt kéri, hogy távolítsák el a szögeket, hogy részt vehessen a konklávén. [A többi karikatúrát nem vagyok hajlandó még elolvasni sem, de valaki elmondta nekem, hogy köztük van az a szörnyűség is, amit Obenauer professzor fentebb is csak körülírni tudott.]

Pater Thomas levelében többek között ezt írta: „Soha nem gondoltam volna, hogy bizonyos jezsuiták nevetni tudnak ilyesmin. Én személy szerint minden nap sírok a bűneim miatt és a sok üldözött keresztény miatt, akiket az Études szerkesztősége a mostanihoz megközelítően sem ugyanekkora buzgalommal vett eddig védelmébe.”

Az Études újság 1856-tól jelenik meg, és ma a következő alcímet viseli: „Újság a jelenkori kultúraért”. Szerkesztője 2013 óta Pater François Euvé SJ, teológus és fizikus. Pater Euvé a Centre Sevres, a párizsi jezsuita főiskolán a Teilhard-de-Chardin-tanszék vezetője. Ezt a tanszéket a Teilhard de Chardin alapítvány pénzeli. Az 1962-ben [tehát még Roncalli alatt, és a zsinat kezdetekor] elindított alapítványé az 1955-ben meghalt Pierre Teilhard de Chardin [eretnekként korábban elítélt] jezsuita minden írásának szerzői joga; maga az alapítvány székhelye a párizsi Muséum National d‘Histoire Naturelle épületében van.

Január 14-i hír: a tiltakozás és felháborodás hatására eltávolították a karikatúrákat…


Csak ha femen-aktivisták kongatják a Notre Dame harangját
(forrás: www.kath.net – 2015. január 14.)

A párizsi szennylap szerkesztőségére elkövetett merénylet után kiadott első lapjában a szerkesztőség megmaradt tagjai a pápán és az egyházon mulatnak. „Leginkább az nevettetett meg bennünket, hogy a Notre Dame harangjai a mi tiszteletünkre harangoztak”, írta a szerkesztőség elferdítve azt a tényt, hogy a harangok nem az újság tiszteletére, hanem a 12 meggyilkoltért szóltak.

Szívesen küldenénk el ezt az üzenetet a pápának, aki ezen a héten szintén „Charlie” volt: Hogy a harangok a mi tiszteletünkre szóljanak, azt csak akkor fogadjuk el, ha femen-aktivisták azok, akik kongatják.”
A szerkesztőség ezzel az üzenetével arra emlékeztetett, hogy mintegy két évvel ezelőtt femen-aktivisták és pápa-kritikus nők félmeztelenül protestáltak a Notre Dame-ban.


Az USA további ötezer terroristát akar felfegyverezni és kiképezni
Hány keresztényt fognak ezek megölni?

Írta: Andreas Becker
(forrás: www.katholisches.info – 2015. január 14.)

Múlt vasárnap masíroztak, az állam- és kormányfők Párizs utcáin. Egy hihetetlennek tűnő előadás. A hatalmasok egészen elől, tágasan elkülönítve, illő távolságra a néptől, kiemelve egy beállított képhez. A koreográfia meg akarta örökíteni, ki a hangadó, és kinek kell gombnyomásra követni, felháborodni, demonstrálni, tapsolni. Minden gombnyomásra, ahogy ezt az egyre inkább Metternich-hez hasonló felsőbbség akarja. És ahogy ezt a szolgálatkész vezető médiumok e felsőbbség megbízásából a néppel közlik.
Ott masíroztak ők tehát, egymás mellett, karonfogva, Hollande, Merkel, Netanjahu, Juncker, Renzi és sokan mások. Felháborodás, harag, fekete öltönyök, bánat, állami gyász az iszlamista merénylők áldozataiért … De álljunk csak meg! Az ember szeretné megállítani a filmet, akár gombnyomásra is, legalábbis a távvezérlővel a tévé előtt.
A politikusok Párizsban: egy beállított kép (a médiában úgy nézett ki, mintha jóval a tömeg előtt mennének, a valóságban csak a fotózásra fordultak be egy mellékutcába messze a néptől).

Itt valami nem stimmel. Nem ugyanazok ezek, akik most arcukra kiültetett megütközéssel Párizson keresztül menetelnek, mintha a népnek érzéseiket tennék kirakatba, bocsánat, juttatnák kifejezésre,nem ugyanazok, akik évek óta az iszlamista terrorizmust a Közel-Keleten pénzelik, kiképezik, felfegyverzik és ezzel egyáltalán naggyá tették?
Vagy talán az engedelmes polgár távkapcsolóval a kezében valamit félreértett? Talán helytelen gondolatai támadtak? Vagy végre derengeni kezd nála valami? Lehetséges, hogy egy téves filmben van éppen? Vagy egy valós manipuláció közepén van, ami belőle egy kötélen rángatott bábút csinál?
Tehát ott vonulnak Párizs utcáin egyetértőn, teátrálisan, médium-hatásosan koreografálva, Az iszlám békés. Charlie Hebdo a mi európai értékeink kifejeződése. Pegida gonosz [így nevezik azt a németországi kezdeményezést, melynek keretében minden hétfőn békés felvonulást tartanak Európa iszlamizálása ellen]. Fizesd meg az adóidat, légy engedelmes és csak a hatóság által megszabott keretek között mozogj. A szokványos felhasználó hipnotizálva ismételgeti a vezető médiától előreszajkózott utasításokat.

A felvonulással egyidőben a Pentagon szóvivője, John Kirby admirális megerősíti a hírt, hogy az USA és nemzetközi szövetségesei, ezekhez tartozik Németország, Franciaország, Izrael, azaz mindazok, akik Párizsban a gyászmenetben a szemünk és a nép szeme előtt vonulgatnak éppen, további ötezer „mérsékelt” szíriai milicistát képeznek ki a fegyveres harcra. Kezdés: 2015 tavasza.
Washington a terv gyakorlati megvalósítását Törökországgal, Katarral és Szaúd-Arábiával való szoros együttműködésben akarja megvalósítani. „Folytatjuk együttműködésünket Ankarával, hogy közös erővel formáljuk és felfegyverezzük a szíriai ellenzék mérsékelt erőit”, mondta Kirby admirális, aki még hozzátette, hogy Riad és Doha is részese a csoportnak, és „ad hoc” infrastruktúrát fognak a számára rendelkezésre bocsátani.
Ugyanebben az időben a török külügyminiszter, Ahmet Davutoglu Ankarában kijelentette, hogy „a végleges megegyezés erről a programról nagyon közel van”. A megfelelő harcosok kiválogatását és kiképzését Michael Nagata tábornokra bízták, a Special Operations Command Central (SOCCENT) parancsnokára, aki az elmúlt hónapokban tárgyalásokat folytatott a szíriai „mérsékelt” ellenzékkel. A SOCCENT-nak Floridában van a főhadiszállása és Katarban az operatív központja.

Ehelyütt nem árt egy kis visszapillantás és emlékezés arra, hogy az al-Qaida szinte egy éjszaka eltűnt a sajtóból, amikor az USA és szövetségesei 2011-ben Szíriában meg akarták dönteni az Assad-kormányt. Akkor bukkant fel a Szabad Szíriai Hadsereg, ami – Washington szerint – a demokráciáért és a nyugati szabadságért harcol. Ezeket a „mérsékelt erőket” a Nyugat pénzelte, támogatta és fegyverezte fel, közvetlenül vagy még inkább Kataron, Szaúd-Arábián és Törökországon keresztül. A „demokratikus” pro-nyugati milicisták Assad ellen harcoltak, de harcoltak a keresztények ellen is. És nem a szabadságért és a demokráciáért harcoltak, hanem az iszlám kalifátus visszaállításáért és a seriáért. Az erről szóló híreket először elhallgatták és tagadták. Ezért csak lassan és mellékcsatornákon jutottak el a nyugati nyilvánosság elé. Amikor a keresztények és mások elleni mészárlások egyre brutálisabbak lettek, egyeseknél derengeni kezdett, hogy az új Szabad Szíriai Hadsereg talán a régi al-Qaida lehet, csak más néven és furcsa oldalcserével.
Mondjuk másképp, „mérsékeltebben”. A „mérsékelt” szíriai ellenzék nagy része már régen az Iszlám Államért (IS) harcol és az al-Qaida más szervezeteiért a Közel-Keleten, mint például az al-Nusra-brigád. És egyáltalán nem olyan gonosz nyelvek azt állítják, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg kezdettől fogva egy suunita-iszlám harci csoport volt, amit a Nyugat Assad megbuktatásáért mint segélycsapatot állított fel. Al-Qaida adja a harcosokat, a Nyugat adja a fegyvert, az arab olaj-emirátusok a pénzt. Egy vakmerő hármas-fogat.

De kit érdekelnek a Közel-Kelet keresztényei? Charlie Hebdo-t mindenesetre nem érdekelték. És kit érdekel, hogy a Közel-Keleten demokrácia van-e vagy a felégetett föld törvénye? Még a nyugati keresztények is keveset tudnak közel-keleti testvéreikről. A legtöbb nyugati behatárolt képzeletében a Közel-Kelet mohamedán és egy kis rész zsidó. De keresztény?
Ráadásul a Nyugat új értékrendjében a kereszténység „privát ügynek” lett kikiáltva, amiért is a keresztények bár számszerint sokan, de a cselekvésben letargikusak lettek. Másképp kifejezve: Az elmúlt 50 évben a keresztényeket úgy domesztikálták, hogy ott tartanak, hogy elveszítsék identitásukat. Hogyan tudhatnának akkor más keresztényeknek segíteni?

A pillantásunk ismét Párizsra tér vissza és a gyászfátyolt viselő politikusokhoz. Hogyan is van ez akkor? Azok a politikusok, akik most gyászpofával masíroznak, tették az Iszlám Államot azzá, amivé ma lett. Ugyanígy azt is lehetne mondani, hogy egyáltalán ők kreálták az Iszlám Államot és az al-Nusra-brigádot, hiszen fegyver, pénz és logisztika nélkül ezek aligha lehetnének mások, mint egy tucat gesztikuláló beduin a tábortűznél. Igen, pontosan, azt az Iszlám Államot, amiben a párizsi gyilkosok, a Kouachi fivérek harcoltak.
Vagyis a politikusok pénzelték és fegyverezték fel azokat, akik a merényletet végrehajtották. És most további ötezer Kouachit akarnak felfegyverezni és katonailag kiképezni.
Abu Bakra l-Baghdadi, az új „kalifának” Mossulban állítólag már 30 és 50 ezer közötti harcos áll a rendelkezésére. Az elmúlt júniusban, amikor Abu Bakr Mossul felett átvette a hatalmat, még csak 3-5 ezer embere volt. Az új harcosok nagy része iraki sunnita. De az Iszlám Állam közép és felső parancsnoki szintje nemzetközi. Mossul a „kalifátus” székhelye Irakban, ahogy Raqqa Szíriában. Hány embert, hány keresztényt fog az ötezer új Kouachi megölni?Pénzelve, felfegyverezve és kiképezve azon polgárok adójából, akik Párizsban korrekt távolságra a politikusoktól masíroztak utánuk. Vagy inkább mondjuk úgy: masírozhattak?Tudják ezt ezek a polgárok? Akarják ezt?

2015. január 9-én, egy nappal a párizsi merénylet után, az al-Nusra-brigád bombázta az Aleppo-i Szent Rita katolikus-örmény templomot. Két órával a szentmise után csapódtak be a gránátok. 2012 decemberében a francia külügyminiszter, Laurent Fabius kijelentette: „Nem értem, hogy az USA miért döntött úgy, hogy a Jabath al-Nusra csoportot a terrorista szervezetek listájára teszi, mikor ezek ott helyben jó munkát végeztek. A szíriai ellenzék (Szabad Szíriai Hadsereg) vezérének ugyanez a véleménye.”

A közel-keleti gyilkosságok „nyugati” aspektusa lehet, hogy csak egy a sok között. Mindazonáltal nyomasztó és említésre méltó. Mert ezáltal a vasárnapi párizsi gyászmenet a nagyra kivetített politikusaival nem csak beállított, mert irányított, hanem képmutató is. És ugyanezek a politikusok szidalmazzák békés polgárok hétfő esti sétáját [Pegida mozgalom]. Pedig azok legalább hitelesek…


„Meg akarják hódítani Európát?” – „Nem, meg fogjuk!”
(forrás: www.kath.net – 2015. január 15.)

Jürgen Todenhöfer német publicista – az RTL tévécsatorna számára – néhány nappal ezelőtt interjút készített Christian Emde német IS-harcossal az iraki Mossulban. Christian David Emde 2003-ban tért át az iszlám vallásra és csatlakozott a terrorista milícia kegyetlen hadjáratához Szíriában és Irakban.

Arra kérdésre, hogy vajon az IS egy nap meg szeretné-e hódítani Európát, Emde így reagált: „Nem, nem .. Mi egy nap meg fogjuk hódítani Európát. Nem, akarjuk, hanem fogjuk! Ebben biztosak vagyunk.”

Arra a kérdésre, hogy vajon Németországban is kell-e merényletekkel számolni az IS oldaláról, Emde ezt válaszolta: „A német állam harcol ellenünk, hiszen fegyvereket szállított a Paschmergának. .. És már nagyon, nagyon hosszú ideje harcol az iszlám ellen. Ezért számolniuk kell ezzel – definitív!”

Emde vissza akar térni Németországba, de csak Allah tudja, hogy megéli-e ezt. „De mi definitív vissza fogunk térni, és az nem egy barátságos látogatás lesz vagy valami ilyesmi, hanem az fegyverrel lesz és a harcosainkkal. És aki nem tér át az iszlámra vagy nem fizet védelmi adót, azt megöljük.”

Az RTL-interjú itt látható:
http://www.rtl.de/cms/news/rtl-aktuell/juergen-todenhoefers-interview-mit-einem-deutschen-is-kaempfer-im-irak-wer-uns-nicht-anerkennt-den-werden-wir-toeten-4468b-51ca-65-2176670.html


Iszlám-szakértő élesen bírálta Merkel kancellárt
(forrás: www.kath.net – 2015. január 15.)

Az ismert iszlám-szakértő és politológus, Hamed Abdel-Samad élesen bírálta Angela Merkel német kancellárasszony kijelentését. Merkel pár nappal ezelőtt egy beszédében úgy vélekedett, hogy az iszlám Németországhoz tartozik.

Abdel-Samad, aki maga is mohamedán, Merkelnek írt nyílt levelében a Facebookon ezt írta: „Nem feladata egy politikusnak, hogy egy vallást rehabilitáljon vagy értékeljen. A politikusok az emberekért vannak és nem ezen emberek ideológiájáért. Mielőtt Ön ezt az állítást világgá kürtöli, kötelessége, hogy ezen ország polgárainak megmagyarázza, hogy mi az iszlám!”
Ezt követően a politológus feltette azt a kérdést, hogy vajon a világ felosztása hívőkre és nem hívőkre szintén Németországhoz tartozik-e, és mi van a szent háborúval, és a többnejűséggel? „Mi van az aposztatákra kiszabott halálbüntetéssel? Mi van a tolvajok, a házasságtörők és az alkoholt fogyasztók testi büntetésével? Mi van a nők jogaival, ami az iszlámban nincsen?”

Majd arról írt Abdel-Samad, hogy Merkel vagy nem tudja, hogy mindezek az iszlámhoz tartoznak, akkor pedig nem kvalifikált véleményt mondani. Vagy a másik lehetőség, hogy Merkel tudja ezt, és csak becsapja Németország polgárait, hogy továbbra is páncélos tankokat küldhessen Szaúd-Arábiába és ne bosszantsa fel a török kereskedelmi partnereket.”
„Én is ennek az országnak vagyok a polgára, és azt mondom Önnek: Ön téved. És nem tesz szívességet a mohamedánoknak azzal, hogy olyasmit állít, ami nem felel meg a valóságnak, és amit a németek többsége másképp lát, egyébként sok német mohamedán és volt-mohamedán is, akinek menekülnie kellett az iszlám elől egykori szülőföldjéről.”


Legfrissebb hír:
Amerikai fiatalok arra a kérdésre, hogy miért csatlakoztak az iszlám terroristákhoz, azt válaszolták, hogy azért, mert „ez a valódi Disney-Land”.

folytatása következik

Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson az egyházi személyek szolgálatáról.

Az esős idő ellenére a Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa a szokásos szerdai általános kihallgatást, miután előzőleg a közeli VI. Pál teremben találkozott a beteg gyerekekkel és a tolókocsis beteg felnőttekkel. A katekézis során a pápa tovább folytatta az egyház vezetéséről megkezdett témáját. Ezúttal arra kérdezett rá, miben áll az egyház szolgáival szemben támasztott elvárás, hogy minél hitelesebben és termékenyebben tudják betölteni feladatukat.

Elsőként a pápa Szent Pál pasztorális leveleire hivatkozott, melyekben az apostol felsorolja a püspökökkel, a papokkal és a diakónusokkal, továbbá a hívekkel, az idősekkel és a fiatalokkal szemben támasztott elvárásait. Az egyház minden tagját érintő leírásban Pál külön részletezi, hogy a püspök, a pap és a diakónus mire kapott meghívást és miben áll sajátos szolgálata.

Jelképes értelmet hordoz, hogy Pál apostol szerint a hittel és a lelkiséggel kapcsolatos elhanyagolhatatlan tulajdonságok mellett alapvető emberi elvárásokat is megfogalmaz, mint a befogadás, a józanság, a türelem, a szelídség, a megbízhatóság és a szív jósága. Ez az összes szolgálat alapjának az ábécéje, nyelvtana. Minden püspöki, papi és diakónusi szolgálatnak ez legyen a grammatikája! – szögezte le eréllyel Ferenc pápa, hozzáfűzve: A találkozáshoz, a megismeréshez, a párbeszédhez, a megbecsüléshez és a testvérekkel folytatott őszinte kapcsolathoz szükséges eredeti és őszinte rendelkezésre állás nélkül ugyanis nem lehet örömteli és hiteles szolgálatot végezni és tanúságot tenni.

A katekézis második pontjaként Ferenc pápa Pál azon ajánlására hivatkozott, mely sajátosan a püspök, a pap és a diakónus lelkipásztori szolgálatát érinti. Az apostol arra buzdít mindenkit, hogy valamennyien folyamatosan éljék át újra és újra a megkapott adományokat. Legyenek tudatában – hangsúlyozta a pápa - nem attól püspökök, papok és diakónusok, mert okosabbak, derekabbak vagy jobbak másoknál, hanem egy adomány jegyében, ami Isten szeretetének az adománya a Szentlélek erejében. Ennek a tudatosítása nagyon fontos és ennek kegyelmét mindennap kérni kell. Ha ugyanis a lelkipásztor tudatában van annak, hogy szolgálata egyedül Isten irgalmából fakad, akkor sohasem lehet önkényessé úgy, mintha minden a lábainál heverne és mintha a közösség az ő tulajdona és személyes birtoka lenne.

A pápa végül a hiábavalóság, a gőg, az önelégségesség és a hiúság kísértéseiről beszélt, amit azáltal lehet elkerülni, hogy mindent adománynak, kegyelemnek tartunk. Jaj, ha a püspök, a pap és a diakónus azt tartja magáról, hogy mindent tud, hogy mindenre válasza van és nincs szüksége senkire sem. Ellenkezőleg, annak a tudata, hogy Isten irgalmát és együttérzését elsőként ő hordozza, arra kell indítania az egyház szolgáját, hogy mindig alázatos és megértő legyen mások iránt. Jóllehet hivatása jegyében bátran őrzi a hitet, mégis készen áll az emberek meghallgatására.

Ezenkívül tudatában van, hogy mindig tanulhat valamit azoktól is, akik távol állnak a hittől és az egyháztól. Saját hittestvéreivel együtt hordozza ezt az új magatartást, melyet áthat a megosztás, a közös felelősség és a testvéri közösség – zárta be Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson tartott katekézisét.

Szent Mórra emlékeztek a Pécsi Egyházmegyében

„Íme a főpap, ki életének napjaiban tetszésére volt az Úrnak.”

Október 25-én a Pécsi Egyházmegye második püspökére, Szent Mórra emlékezett az utókor. Mórt Szent István helyezte Pécsre, hogy tanítsa és vezesse a nyájat. Az ünnepi szentmise homíliájában, dr. Udvardy György megyéspüspök kiemelte: Isten gondoskodik az Ő népéről. Szent Mórt kiválasztotta, hogy Pécsett hirdesse Isten igéjét, legyen jó pásztor, hogy a nyáj azt kaphassa, amit megérdemel, amire szüksége van üdvössége érdekében. Hálát kell adnunk azért, hogy tagjai lehetünk ennek az egyháznak. Az egyház szent közösség, mert van lehetőségünk tiszta, szent életre törekedni; tanítványok lehetünk mindnyájan, akik nap mint nap leülhetünk az Úr lábához. Az egyház ugyanakkor zarándok közösség is, amelynek úti célja van: az Atyai ház melynek ajtaja mindig, mindenki előtt nyitva áll. Szolgáló közösség is az egyház, intézményes közösség, amelynek történelme van, s mi nem csak az egyház múltját, hanem a jövőjét is vállaljuk. Az ünnepen sem csak a múltat szemléljük, hanem Istenre és a jövőre tekintünk.

A Pécsi Egyházmegye társvédőszentjének napján a legkisebbek is ünnepeltek. Augusztus végén hirdették meg az egyházmegye iskolásainak és hittanosainak azt a rajzpályázatot, amelynek eredményhirdetése és díjkiosztója Szent Mór napján volt. A felhívásra több, mint 300 munka érkezett, ezek közül a legjobb tizenhatot díjazták. 61 pályaművet a Székesegyház románkori altemplomában állítottak ki. A tárlatot dr. Udvardy György megyéspüspök úr és Tóth László, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ pécsi tanügyigazgatási referense nyitotta meg.

„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén Szent Mór püspök tiszteletére; kinek ünnepén örülnek az angyalok, és magasztalják az Istennek Fiát.”

HANGANYAGOK

Igeliturgia >>

Homília >>

Donald J. Sanborn püspök Magyarországon
2014. szeptember 6-7-én Donald J. Sanborn püspök mutat be szentmisét (és bérmál) a Magyarország Királynője kápolnában.
Ezen ünnepélyes alkalomból következzen most Sanborn püspök úr életének rövid bemutatása
(forrás: http://www.traditionalmass.org/priests/sanborn.php)

Donald J. Sanborn New York-ban született. A helyi katolikus általános- és középiskolába járt. 1967-ben lépett be Brooklyn egyházmegye szemináriumába. Főtárgyának a klasszikus nyelveket választotta; 1971-ben cum laude minősítéssel diplomázott.
Mivel azonban elégedetlen volt az ott kapott modernista szemináriumi képzéssel, még ezen évben átlépett Marcel Lefebvre érsek Ecône-i (Svájci) szemináriumába, és így ő lett az újonnan megalakult Szent X. Pius Papi Közösség (FSSPX) egyik első szeminaristája.

Lefebvre érsek 1975. június 29-én szentelte pappá. Utána visszatért a New York's Long Island-en fekvő East Meadow-ba, ahol Clarence Kelly atyának segédkezett, a közösség itteni Szent V. Pius iskolájában tanított, és eközben Pennsylvania, Delaware és Virginia államokba járt misézni.
1977-ben Lefebvre érsek őt nevezte ki az FSSPX első amerikai szemináriumának (St. Joseph's House of Studies; Armada/Michigan) rektorává. Ez év őszén csatlakozott hozzá Anthony Cekada atya. 1979-ben a Connecticut állambeli Ridgefield-ben megvett egy volt jezsuita lelkigyakorlatos házat, ahova átköltöztették a szemináriumot, aminek a neve ettől kezdve St. Thomas Aquinas Seminary lett.

1983 áprilisában ő volt az egyike annak a kilenc amerikai papnak, akiket kizártak az FSSPX-ből, mert ellenezték a Lefebvre érsek által bevezetni kívánt liturgikus változtatásokat, illetve szót emeltek a szervezet vezetésében addigra megjelenő problémás folyamatok ellen. Ez a kilenc pap néhány hozzájuk csatlakozó szeminaristával Clarence Kelly vezetése alatt megalapította a Szent V. Pius Papi Közösséget (FSSPV). Nem sokkal később azonban e közösségen belül is véleményeltérések keletkeztek (a Thuc-féle püspökszentelésekkel kapcsolatban), ezért Sanborn, Dolan és Cekada atyák és még páran kiléptek a közösségből, és független papokként működtek tovább.
1984-ben Sanborn atya megalapította az Áldott Oltáriszentség kápolnát (Blessed Sacrament Chapel) a kaliforniai Martinez városban. 1986-ban visszatért Michigan államba, és Detroit külvárosában vásárolt egy épületegyüttest, ahol a következő évtizedekben katolikus iskolát (Mary Help of Christians Academy) és kápolnát (St. Pius V. Chapel, majd Queen of Martyrs Chapel) (később templomot) rendezett be és működtetett.

1991-ben két folyóiratot alapított: a Sacerdotium a NOM-t törvénytelennek tartó katolikus papokhoz szólt, aCatholic Restoration pedig a laikus hívekhez. A kiemelkedő színvonal miatt mindkét folyóirat hamar nagy tekintélyre tett szert.
Ebben az időszakban Sanborn atya figyelmét leginkább az írás felé fordította, és cikkek sorozatában elemezte a II. Vatikáni Zsinat és II. János Pál hibáit.

1995-ben, több hagyományhű katolikus pap bátorítására, megalapította a Legszentebb Szentháromság szemináriumot (Most Holy Trinity Seminary), ami 2003-ban a Florida államban fekvő Brooksville-be költözött át.
Sanborn atya képzettsége és képességei kiválóan alkalmassá teszik őt arra, hogy papokat képezzen. Alapos és átfogó ismeretekkel rendelkezik a tomizmus filozófiai rendszeréről, a dogmatikus- és morál-teológiáról. Kiváló tanár, hatékonyan képes átadni a tudását. Tökéletesen ért és beszél latinul, jól ért görögül, németül és spanyolul. Továbbá (az angolon kívül) folyékonyan beszél franciául és olaszul is, és széles rálátása van a katolikus történelemre és kultúrára. Elkötelezett híve a szent liturgia méltó megünneplésének, és a szeminárium rektoraként eltöltött éveknek köszönhetően nagy tapasztalattal rendelkezik a szeminaristák lelki vezetésével kapcsolatban.

2002 júniusában Robert F. McKenna, O. P. püspök úr szentelte püspökké.

Sanborn püspök úr jelenleg a Most Holy Trinity Seminary szeminárium rektora. Ezen kívül sokat utazik az Egyesült Államokon belül, és néha Európában is, hogy találkozhasson azokkal a papokkal és hívekkel, akik osztják a Novus Ordo vallással szemben képviselt kérlelhetetlen álláspontját, vagy legalábbis érdeklődnek ez iránt.
Hamarosan könyv formában is megjelenik majd összegyűjtött írásainak egy része (sajnos egyelőre csak angolul).

Kiegészítés:

Sanborn püspök a Thuc-féle vonalhoz tartozik. E vonal alapítója Pierre Martin Ngô-dinh-Thuc (1897-1984), akit Antonin Drapier érsek 1938-ban szentelt püspökké, és aki 1960-ban a vietnami Hue érseke lett. Thuc püspök eredetileg XI. és XII. Pius pápáktól kapott engedélyt, hogy pápai mandátum nélkül püspököket szenteljen.
Thuc érsek 1981-ben püspökké szentelte az akkor már 83 éves Guérard de Lauriers domonkos-teológus professzort (1898-1988), aki korábban a Lateráni Pápai Egyetem professzora és a híres Ottaviani intervenció szerzője volt, és aki 1970-től 1977-ig az Econe-i Lefebvre-szemináriumban oktatott, amíg Lefebvre érsek nem szakított régi hitharcosaival, mert ki akart egyezni Rómával. Ratzinger bíboros 1983-ban Guérard des Lauriers püspököt együtt a Thuc érsek által felszentelt többi pappal és püspökkel II. János Pál megbízásából ünnepélyesen kiközösítette.
[Thuc érsekről bővebben a honlap következő cikkében lehet olvasni: Két pápa, két püspök]

Guérard des Lauriers püspök 1986-ban szentelte püspökké Robert Fidelis McKenna, domonkos atyát. Robert F. McKenna-t püspök 1987-ben egy magyar papot szentelt először püspökké, az 1912-ben született és 1936-ban pappá szentelt Vida J. Elmer atyát a Connecticut állambeli Monroe város Chapel of Our Lady of the Rosary templomában. Mgr. Vida 1993-ban halt meg. Ő a szerzője az első ízben 1983-ban kiadott, majd többször utánnyomott „Az Antikrisztus füstje” című kis könyvecskének, ami magyarul a Hódpress Kft. kiadásában jelent meg (és ami angolul az interneten itt olvasható: http://www.the-pope.com/smokeofa.html)

Sanborn püspöknek eddig a következő írása olvasható a honlapon: A pápa legitimitásának kérdés: „Csak egy vélemény?”

(Az első fotón Sanborn atya, Lefebvre érsek és Cekada atya az 1970-es évek végéből, a másodikon Sanborn püspök látható)

Nagyasszonyunk trónja áll mindörökké!

A Mennyek Királynője földi értelemben is királynő attól a pillanattól fogva, hogy Szent István jogszerűen a magyarság uralkodójává tette, és a magyar nép elfogadta királynőjének. Van saját országa, amely a Szent István-i végrendelet következtében egészen az övé.

A magyar nép történelme, a Nagyboldogasszony-eszmén alapuló hivatása, államisága még az idegenek vagy istentagadók számára is egyedülálló a világon. Ugyanígy egyedülálló a koronája, a szentkorona-tana. A magyar szent korona egy különleges alkotás. Megjelenítődik rajta az egész Szentháromság, azon kívül szerepelnek rajta az apostolok, a főangyalok és a legfontosabb szentek is. A magyar korona beavatási korona, az egyetlen korona a világon, mely a királyság természetfeletti, isteni eredetét juttatja kifejezésre. A világ többi koronája szellemi tartalom nélkül valók, csak a gazdagságot és a hatalmat jelképezik.

Ezt a tényt ismerve, jogosan merül fel a kérdés: ilyen dicstelenül málik szét egy ilyen nagymúltú eszme? Olvad el a nagy semmiben egy szent, apostoli királyság?
A magyar alkotmány szerint Magyarország ma is királyság. És az országnak koronája is van. És mint csaknem mindig a történelemben, megint az ellenség ismerte fel először, hogy királya is van. és azt is felismerte, hogy az országot úgy lehet megsemmisíteni, ha megfosztják királyától (ezért nyilatkozták, hogy Szűz Mária levette kezét Magyarországról, és ők fognak majd róla gondoskodni.) Az ellenség tehát tudta, hogy az országnak van királya, és azt is, hogy ez kicsoda: a mennybevitt Szűz Mária, a magyarok törvényes, örökös Királynője, akinek csaknem ezer évvel ezelőtt az akkori király törvényesen átadta koronájával együtt országát, és aki ezt az örökséget el is fogadta! Ő a Magyarok Nagyasszonya, vagyis Királynője!

Hogy a Nagyasszony kifejezés alatt a magyarok királynőt értettek, nos, ezt nemcsak a katolikusok vagy azok mondják, akik elfogadják a Szent István-i felajánlást, de még azok is, akik nem katolikusok vagy nem tartják említésre méltónak ezt a felajánlást. Mint például Harsányi Zsolt, aki kálvinista létére írt könyvet a szent koronáról – Sacra Corona a mű címe –, és aki ebben a könyvben egy szót sem veszteget erre a felajánlásra. Ezt írja egy helyütt: „István királynak és Gizella nagyasszonynak – így mondották eleink a királynét…” – Ez világosan bizonyítja, hogy Nagyasszony alatt mindenki, tehát nem csak a katolikusok, királynőt értettek, hiszen Gizella királyné volt! Tehát a „Nagyasszony” kifejezést latinra csak regina-val lehet lefordítani.

Magyarországnak ma is van törvényes uralkodója, aki a magyar koronát viseli, Ő a „Regina Coeli, Patrona Hungariae – Mennyek Királynéja, Magyarország Patrónája. Ez a réges-régi elnevezés mára újabb bonyodalom forrásává vált. Amikor a magyarok örökös királynője e címet megkapta, senki számára nem volt kétséges, hogy a Patrona ezen összefüggésben királynőt jelent, és azért nevezték így, hogy ne legyen összetéveszthető a mindenkori földi királynővel. Szent István Máriában a mennybevitt királynét tisztelte, ezért adta át neki koronáját éppen Nagyboldogasszony, azaz mennybevitele ünnepének vigíliáján.
Ahogy a A Nagyboldogasszony-eszme kialakulása című cikkben Dr. Kovács Bánk OFM írja: „Az uralkodó tudatos végakarata tehát nem egyszerű imádság, szokott segítségkérés. Nem lelkipásztorkodó pap teszi, nem is a püspök vagy maga a pápa, mint a történelem folyamán számtalan esetben, amikor plébániákat, egyházmegyéket vagy az egész katolikus Egyházat a Szűzanya oltalmába ajánlották. Ezt a felajánlást egy élő, jogszerűen uralkodó király tette, aki az országon, annak minden birtokán és minden polgárán teljhatalommal rendelkezik. És most ez a király átadja országát, mindenét és mindenkijét egy világ feletti Hatalomnak, az égi királynőnek, a Magyarok Nagyasszonyának.”

És az is tény, hogy amikor Szent István halála előtti estén országát és népét mint örökséget a Szűzanya kezébe adta, és nem hathatós segítségét kérte, hanem örökségévé tette az országot, hogy örökös uralkodóként gondoskodjék róla, ezt az örökséget a Szűzanya el is fogadta! És nem csak elfogadta, hanem azóta soha vissza sem adta! Tehát ma is Ő Magyarország Királynője, úgy ahogy Szent István óta a katolikus magyar királyok és a hívő magyar nép vallotta!

A patrona csupán női védőszentet, pártfogót, védnököt jelent, de nem királynőt. Magyarország Királynője pedig ennek az országnak nemcsak védelmezője, pártfogója, azaz egy, az országvezetők hierarchikus rendjén kívül álló pártfogó személy, hanem az ország tulajdonosnője, uralkodónője. Legfőbb közjogi méltósága, aki előtt minden magyarnak hódolni, leborulnia kell, akit ez ország minden polgárának úgy kell tisztelni, ahogy ez egy királynak kijár. Mi tehát nemcsak az égben, de már itt a földön is Szűz Mária jogszerinti alattvalói vagyunk!

Korunkban, amikor recseg-ropog körülöttünk minden, amikor a legharcosabb, legtevékenyebb papok is azt vallják, hogy emberi segítség már nincs, Isten Anyjának, Szűz Máriának ez a királynői léte még nagyobb jelentőséget nyer a mi számunkra. Az ember ösztöne azt diktálja, hogy meneküljön abból a házból, mely azzal fenyeget, hogy a fejére dől. És ma, amikor egy hívő katolikus mindenütt csak ezt a veszélyt érzi, és mégsem hallgathat természetes ösztöneire és nem menekülhet, mert nincs hová, és állapotbeli kötelessége sem engedi, akkor egyetlen reménye az a segítség marad, amit a Nagyasszony ad.
Dr. Kovács Bánk OFM könyvében olyan „látomásokat” idéz, ahol a „látnokok” azt látták, ahogy Mária szomorúan magára hagyja a hitehagyott magyarságot. Ez lehetetlen! Egy király soha nem hagyhatja el országát! Olyan ő, mint a süllyedő hajón a kapitány, aki utoljára hagyja el a hajót, ha egyáltalán elhagyja. Hiszen a hatalommal, az uralkodással kötelezettségek járnak, a rábízottak védelme. Hogyan feledkezhetne meg akkor ezen isteni törvényről éppen a Szűzanya, aki a mi Királynőnk?

Magyarország Királynője nem adta vissza királynői koronáját, és királynőségét nem az határozza meg, hogy az alattvalói hisznek-e benne vagy sem. Mint ahogy Isten létét sem érinti az ateisták isten-tagadása. Nagyasszonyunk most is ennek az országnak a királynője, ugyanakkor ő az a mennybéli királyné is, aki Fatimában azt ígérte, hogy a végén Szeplőtelen Szíve fog a világon győzedelmeskedni. Ha pedig a világon győzedelmeskedik, akkor ebben az országban is győzedelmeskedik.
Akármennyire is elképzelhetetlen ez most a számunkra, akármennyire is úgy néz ki, hogy ez az ország a sötétség, e világ fejedelmének martaléka lesz, egy magyar katolikusnak kötelessége hódolni Királynője előtt és rábízni az ország, saját és hozzátartozói sorsát.

Ezzel azt is kifejezi, hogy szemlélete katolikus. Tudja, hogy Isten azért teremtette, hogy Őt dicsőítse. Tudja, hogy ez teremtményi kötelessége és életének célja. Nem az, hogy a maga akarata szerint éljen, és Istent csak arra használja, hogy segítséget kérjen és kapjon tőle e célok eléréséhez.
Nagyasszonyunk előtt nem (csak) azért kell hódolnunk, hogy Tőle segítséget, ennek az országnak a felemelkedését, sorsunk jobbra fordulását kikönyörögjük, hanem azért, mert ez alattvalói kötelességünk!

Az alattvalóknak törvényes királyuk számára az országot nem felajánlani kell, hanem hódolatukat kell előtte kifejezni, uralkodói jogát kell maguk fölött elismerni. Ami már jogosan a királyé, azt egy egyszerű alattvaló nem ajánlhatja fel neki újra. Ez is világosan megkülönbözteti a királyt a patrónustól, akitől a védnökséget újra és újra kérelmezni lehet.

És ha akad ebben az országban olyan magyar, aki ezt a feltétel nélküli hódolatot bemutatja, akkor Nagyasszonyunk, Magyarország Királynője a gyakorlatban is királynője lesz. Ez az, amit Isten Anyja, a mi evilági Királynőnk tőlünk elvár!
Szűz Mária Magyarországnak törvényes, örökös Királynője, amit földi hatalom nem vehet el tőle.

Meg kell értenünk, hogy saját és népünk fennmaradását Jézus Krisztus Édesanyja fogja csak biztosítani, ahogy ezt első szent királyunk, István is megértette. Ezért tette az Ő kezébe népét és országát végrendeletével. Az Ö trónja áll majd mindörökké!


Boldogságos Szűz Mária, Magyarország Nagyasszonya, a legnagyobb hódolattal borulunk le Előtted, mint népünk törvényes, örökös királynője előtt. Kérve kérünk, oltalmazó palástodat borítsd ránk, kik királynői jogaidat a magyar nép, ország és föld fölött elismerjük és tiszteljük, amint ezt nekünk első szent királyunk, István örökségül meghagyta.
Könyörögd ki számunkra, hogy mindig szentséges Fiad parancsai szerint éljünk és a kegyelmi állapotot soha el ne veszítsük, hogy így méltók lehessünk Teeléd, Nagyasszonyunk elé járulni, és királynői pártfogásodat és jóindulatodat saját és hozzátartozóink számára elnyerni és örökre megőrizni. Ámen.

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
JÚLIUS HÓ
JÉZUS LEGDRÁGÁBB VÉRÉNEK HÓNAPJA

A megváltás ünnepkörének befejezése:
A PÜNKÖSD UTÁNI VASÁRNAPOK

Megváltásunk misztériumait végig megünnepeltük. A kegyelem ezek által újra szívünkbe szállt, megerősödött és gyarapodott. Most kezdődik a nyugodt növekedés és érés, a kipróbálás és a megpróbáltatás ideje. Ez tart egész nyáron és őszön át. És valóban, erre a két évszakra gondolva, két észrevétlenül egymásba olvadó részre tudjuk osztani ezt az időt. A fordulópont a Pünkösd utáni 18. vasárnap. Az ez előtti időszak inkább visszatekint a múltba, a Húsvét ünnepére és a kegyelmekre, amelyeket hozott. Az utána jövő viszont már előretekint, és Krisztus eljövetelére készül maga is, és erre készít minket is. A vasárnapok misztérium ünnepe kegyelmi hatásában jelenlevő valósággá teszi az üdvösség azon tényét, amelyre elsősorban irányul.

Krisztus, az Úr, az égben trónol, az Egyház azonban itt maradt a földön, és várja az Ő visszatérését. Ebből a tényből és ennek következményéből fakad ennek az egész időnek a hangulata. És ez a hála: ezért a megváltásért „hálát adva” (azaz „Eucharisztiát tartva”) tekintenek az Egyház tagjai Krisztusra. Örömmel gondolnak Húsvétra, mely nekik a megváltást, Krisztusnak pedig a dicsőséget hozta. A hívők számára minden vasárnap új Húsvét. Ezért a régi időben vasárnap, a feltámadás napján, csak állva imádkoztak. Ennek nyoma még, hogy vasárnap a Mária-antifonát és az Úrangyalát állva imádkozzuk. Vasárnap a szenteltvízzel való meghintés keresztségünkről és a mi lelki feltámadásunkról való megemlékezés.

De földi életünk, az időben való járásunk, „távol az Úrtól” e Krisztus-ellenes világban az Egyház számára szenvedést, üldözést és az üdvösség ellenségeivel való harcot hozza magával. És a belsőbe, a hívők szívébe is be akar hatolni a világ lelke, és valóban talál is utat oda. Ebből fakad a vágy, a forró kívánság: szabadulni, megváltva lenni ettől a fáradságtól, ettől a harctól. Vágyakozással telítve néz a liturgiában a hívő lélek Krisztus eljövetele elé, aki ezt a megváltást hozza. Oly szívesen időzne Krisztusnál, fejénél és vőlegényénél, a megdicsőülésben. Ez a liturgia másik nagy érzelme ebben az időben.

Az Egyház a Pünkösd utáni vasárnapokon a frissen rügyező élet zöld színébe öltözik. Az Egyház magasztos küldetését a Pünkösd utáni időben a Szentlélek Úristen csendes működésének megfelelően tölti be, minden nagyobb változatosság és minden különösebb ünnepi fény nélkül. A vasárnapi evangéliumok, a Szent Pál leveleiből vett olvasmányok legnagyobb része, de különösen a forma és gondolatmélység tekintetében utolérhetetlen oratiók, a közös imádságok juttatják kifejezésre, amire a léleknek az üdvösség szempontjából szüksége van, és amit Istentől kell és szabad remélnie: a bocsánatot, a kegyelmet, az Istennel való egyesülés boldogságát. Mindezeket azonban a Szentlélek Isten működése adja meg nekünk addig a napig, amíg az Úr mint ítélőbíró eljön, hogy megítélje az embereket, jókra és rosszakra, kiválasztottakra és átkozottakra ossza szét. Azért lesz a Pünkösd utáni idő utolsó vasárnapjain az evangélium tárgya az általános utolsó ítélet, amely az egész egyházi évnek méltó és jelentőségteljes befejezését adja.

Az egész egyházi év szent idejével és ünnepeinek misztériumával újra megjeleníti előttünk Jézus életét, kiváltképp megváltói működését. Krisztus ma is él Egyházában és az Egyház által mi bennünk. Azért lelki szemeinket állandóan rá kell irányítanunk, amikor az Egyház vezetésével a liturgikus évet átéljük.


2014. július 1.
kedd:
JÉZUS KRISZTUS LEGDRÁGÁBB VÉRÉNEK ÜNNEPE
Ezen ünnep liturgikus tárgya Jézus Krisztusnak, az Istenembernek igaz vére, amennyiben az Úr azt keserves szenvedése alkalmával bűneink engesztelésére és eltörlésére zálogul kiontotta. A szentséges Vér ünnepe háládatosságra és szeretetre figyelmeztet minket, de áldozatkészségre is, lelki üdvünk érdekében.
Krisztus legszentebb vérétől megkülönböztetjük a szent vér ereklyéket. Ezek vagy néhány cseppnyi maradékok Krisztus valóságos véréből – például megkínzatásának eszközein –, vagy pedig az áldozókelyhekben levő vérből, vagy az átváltoztatott ostyában csodálatosan megjelenő vérből. Az ilyen vérereklyéket már csodás eredetük miatt is a legnagyobb tisztelet illeti meg, de imádat nem. Csakis az ú. n. cultus relativusra méltók. Ilyen ereklyeként tisztelik Rómában a szent lépcsőt, Torinoban a sírlepedőt, Aachenben a kendőt, Rómában az ostorozási oszlopot, ezenkívül Weingartenben, Reichenauban és egyebütt a szent vér egyes kis részeit.
A legdrágább Vér ünnepét IX. Pius pápa rendelte el 1849-ben, hálából a gaetai fogságból való kiszabadulásért.

Communio: Krisztus egyszer áldoztatott fel, hogy sokaknak bűnét elvegye; másodszor bűn nélkül fog megjelenni, az őt váróknak üdvösségére.


2014. július 2.
szerda:
Sarlós Boldogasszony napja
A Szűzanya megtudta az angyal szavaiból, hogy Erzsébet nemsokára szülni fog, azért elment meglátogatni őt. Egy kedves legenda szerint útjában egy elszáradt fákból és tüskés bokrokból álló erdőn ment keresztül és utána kizöldelltek a fák és virágot hoztak a tüskék. Járjunk mi is Jézussal szívünkben. Mikor megérkezése után Mária üdvözölte Erzsébetet, a gyermeket az Úr Erzsébet ölében megszentelte, az anya pedig a Szentlélektől eltelt és mindkét asszony halhatatlan szavakkal (a Magnificat-tal és az Üdvözlégy Mária második részével) hirdeti a világnak közeli üdvét. Minthogy az evangélium adatai szerint Erzsébet az Isten anyja előtt hat hónappal fogant s Mária mintegy három hónapig Erzsébetnél tartózkodott, ezért ez a látogatás március végétől június végéig tarthatott, vagyis Szent János születéséig. Mert ez a szeplőtelen fogantatás után három hónapra és a szenteste előtt hat hónappal történt. Az ünnepet ezért a látogatás végére, János oktávájának napjára tették, mert a látogatás kezdete a böjti időre esik, amikor az Egyház nem szívesen tart ünnepet.
Máriát Zakariás házából való visszatérése után magához vette Szent József, azaz a törvény szerint feleségül vette. Innentől kezdve a világ előtt a legtisztább Szűz Szent Józsefnek hitestársa.
Sarlós Boldogasszony ünnepét Szent Bonaventura kezdeményezésére 1263-ban hozták be a ferencrendieknél. VIII. Bonifác pápa 1389-ben az egész Egyházra kiterjesztette. Hosszú ideig parancsolt ünnep volt. IX. Pius másodrendű ünneppé tette.

Introitus: Üdvözlégy, szent szülő, mert te szülted a Királyt, ki az eget és a földet kormányozza mindörökkön örökké.


2014. július 6.
vasárnap:
Évközi 14. vasárnap
Az élet szenvedéseiben és küzdelmeiben bízzunk Istenben – ez a gondolat uralkodik az egész misében. A küzdelmekről szól a szentlecke és a bizalmat ébreszti fel bennünk az evangélium, mely az Egyházról szól. Mi is benne vagyunk Szent Péter hajójában, nem félünk tehát az élet tengerének viharaitól. – Az áteredő bűn az egész fizikai világra ránehezedik és súlya alatt az is sóhajt és szenved, amíg el nem jön a megváltás, mely őket is felszabadította. Ez a mai szentlecke alapgondolata.

Introitus: Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza éltemet, kitől kellene remegnem? Ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek.


2014. július 7.
hétfő:
Szent Cirill és Metód püspökök és hitvallók
Szent Cirill (†869) és Metód (†885) testvérek Szalonikiban születtek, majd a szlávok közé mentek téríteni és a szlávok apostolai lettek. Írást szerkesztettek számukra, lefordították a szent könyveket, megalkották a szláv liturgiát.

Offertorium: Csodálatos az Isten az ő szentjeiben: Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének: áldott legyen az Isten.


2014. július 13.
vasárnap:
Évközi 15. vasárnap
A krisztusi felebaráti szeretetre tanít a mai szentmise. Az Egyházban mindnyájan Krisztus misztikus testének tagjai lettünk, tehát szeretnünk kell mindazokat, akik velünk együtt ugyanazon isteni természetben egyesülnek. De ennek a felebaráti szeretetnek az Isten iránt való szeretetből kell fakadnia. Az evangélium mutatja, hogy amire Szent Péter tanított a szentleckében, az nem más, mint az Úr Jézus tanításának kifejtése, gyakorlati alkalmazása. És minden szentmise előtt kellene a mai evangéliumra gondolnunk, de legalább ma hozzuk helyre, ha lelkiismeretünk azt mondja, hogy mi sem járulhatunk igazán áldozatunkkal az oltárhoz, nem vehetünk részt megfelelő lélekkel a szentmiseáldozatban.

Introitus: Halld meg, Uram, szózatomat, mellyel hozzád kiáltok: légy segítőm, ne hagyj el és ne vess meg engem, Istenem, én segítségem.


2014. július 14.
hétfő:
Szent Bonaventura püspök, hitvalló és egyháztanító
Ferences szerzetes volt, majd rendi generális, végül bíboros lett. Aquino szentje mellett a skolasztikus teológia legnagyobb tudósa, a «doktor sepaphicus» és «minden misztikus fejedelme». Meghalt 1274-ben, a második lyoni zsinat alatt.


2014. július 16.
szerda:
Kármelhegyi Boldogasszony
A kármelita rend a XII. században alakult a Kármel hegyen, ahol Illés próféta is elvonulva élt. Jellemzője a Szűzanya iránti nagy tisztelet. A skapuláré (a szent vállruha) felvétele mindenkit a Szent Szűz különös oltalma alá helyez. Ma tulajdonképpen ezt az anyai oltalmat köszönjük meg az ünnepi áldozattal.

Alleluja: Általad kaptuk vissza, Istennek anyja, az elvesztett életet; ki a mennyből kaptad gyermekedet és a világra a Megváltót szülted.


2014. július 17.
csütörtök:
Szent András és Benedek remeték és vértanúk
Szent András Lengyelországban született s a Zoborhegyi kolostor lakója lett. Később Trencsén vidékén remetéskedett. 1110 körül halt meg. kedvelt tanítványának, Szent Benedek vértanúnak tetemével együtt Nyitrán nyugszik.


2014. július 19.
szombat:
Páli Szent Vince hitvalló
Szent Vince a lazaristák (misszióspapok) és irgalmas nővérek rendjének alapítója, a keresztényi szeretet társulatainak pártfogója. Neve annyit jelent, mint győztes – és valóban szeretetével legyőzte a világot. Bár teljesen szegény volt, 50 millió frankot tudott életében adni a szegényeknek. Az emberiség egyik legnagyobb jótevője, kinek alapításai ma is áldást és enyhülést terjesztenek. Meghalt 1660-ban, 86 éves korában.


2014. július 20.
vasárnap:
évközi 16. vasárnap
A mai szentmise megtanít minket arra, hogy mily eszközökkel tudja az Egyház megtartani és megújítani a lelkekben a természetfölötti életet. Eszünkbe idézi tehát a szentleckében a keresztséget, amikor Szent Pál mélyértelmű hasonlattal egybeveti Krisztus halálával a mi keresztségünket. Mind a kettő elveszi a bűnt és új életet ad. Ha igazán Krisztusé akarunk lenni, akkor meg kell halnunk a bűnnek, mert csak így élhetünk Krisztussal. Az evangéliumhoz pedig Szent Ambrus fűz gyönyörű magyarázatot. A hét kenyér – szerinte –, mellyel Krisztus az egész sereget táplálta, jelenti a hét szentséget, a lélek természetfölötti életének forrásait. A kenyér szétosztását azután rábízta az apostolokra, amint ma is utódaikban, a papokban, az apostolok osztják szét a hivők seregének a szentségeket. A fentmaradt morzsák a szentségek kimeríthetetlen erejét jelképezik. Ebben van a liturgiának páratlan értéke, mert a szentségek kiszolgáltatása a papok által csak a liturgiában történik, és azért igaz, hogy a liturgiában való részvétel az igazi katolikus élet legelső és nélkülözhetetlen forrása. Erre gondolva oly megnyugtató lesz minden imádságunk a szentmisében a jobb és szebb élet után, mert érezzük, hogy az Egyház ezen hatalmas eszközei segítenek a megvalósításban. A mai vasárnap liturgiája is az egész liturgia alapvető tanítását erősíti meg: természetfölötti életünkben legbiztosabb út a célhoz, ha az Egyházzal együtt érzünk, imádkozunk és élünk.

Introitus: Az Úr az ő népének erőssége és Felkentjének megmentő védelmezője: mentsd meg népedet, Uram, s áldd meg örökségedet és kormányozd mindörökké.


2014. július 22.
kedd:
Bűnbánó Szent Mária Magdolna
A Szentírásban úgy látszik három különböző asszonyról van szó: a bűnbánóról, aki megmosta könnyeivel az Úr lábát; betániai Máriáról, Lázár és Márta testvéréről; és magdalai Máriáról, aki az Úr halálánál (Jn 19,25) és feltámadásánál lép elő. A liturgia azonban ezt a hármat egy személynek veszi.

Introitus: Lesnek reám a bűnösök, hogy elveszítsenek: de én bizonyságaidra figyelek, Uram: látom, hogy minden dolog véges, legyen bármily tökéletes, de a te parancsolatod megmarad.


2014. július 23.
szerda:
Szűz Mária, az irgalmasság anyja


2014. július 24.
csütörtök:
Szent Kunigunda szűz
(Szent Jakab apostol vigíliája)

Lengyelország királynője, IV. Béla magyar király leánya


2014. július 25.
péntek:
Szent Jakab apostol
Szent Jakab, az idősebb, Zebedeus és Salome fia, Szent János testvére volt. Ő is látta Jézus megdicsőülését és halálgyötrelmét a másik két kiválasztottal együtt. Az apostolok közül legelőször ürítette ki a szenvedés kelyhét, mert Herodes Agrippa 42-ben lefejeztette. Az ünnep valószínűleg a szent maradványainak feltalálását, ereklyéinek átvitelét, vagy a Santiago de Compostella-bazilika felszentelését ünnepli. A szent csontjait ugyanis – bizonyára még az iszlám elterjedése előtt – Spanyolországba vitték és ott elrejtették. Csodálatos fényjel következtében, a IX. század elején fedezték fel. II. Alfonz. Király a szent sírja. fölé templomot és kolostort építtetett (829), és ebből fejlődött ki a jelenlegi Santiago de Compostella. Ma a szent ereklyék az 1122-ben befejezett hathajós bazilikában nyugosznak. 1883-han a rítus-kongregáció valódiságukra nézve megvizsgálta és XIII. Leó pápa 1884 november 1-én ünnepélyes bullával megerősítette.

Oratio: Légy, Urunk, néped megszentelője és oltalmazója, hogy Szent Jakab apostolodnak oltalmával megerősítve, életmódja kedves legyen előtted, s nyugodt lélekkel szolgáljon neked.


2014. július 26.
szombat:
Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária anyja
Szent Anna nevét a II. századból való «Jakab protoevangélium» tartotta fenn. A Szent Szűz iránt való nagy szeretet vitte az Egyházat arra, hogy a Szent Szűz anyját is tisztelettel vegye körül. Az ünnep eredete 500 körül kereshető, mikor Jusztinián császár Konstantinápolyban templomot állított neki, de általánossá XIII. Gergely pápa tette 1584-ben.

Graduale: Szereted az igazságot és gyűlölöd a gonoszságot. Azért kent fel téged az Isten, a te Istened az öröm olajával.


2014. július 27.
vasárnap:
Évközi 17. vasárnap
Az örök üdvösség elnyerése földi életünk célja. Ennek elérésére segít a liturgia. Ma is arra tanít, hogy mint kell óvakodnunk a hamis tanítóktól. De egyúttal figyelmeztet, hogy a magunk tetteit is vizsgáljuk meg. Mert nem elég a szó, az érzelem: a tettekben látszik meg bensőnk valódi képe. Ha tehát mások azt hirdetik, hogy az üdvösségünkre elég a hit, ne hallgassunk rájuk, mert hamis próféták. Íme, ma Krisztus Urunk maga tanít a gondolkodás alapigazságára, hogy a hit és a jócselekedet együtt vezetnek el az örök üdvösségre.

Introitus: Nemzetek! mindnyájan tapsoljatok, örvendezzetek ujjongó szívvel az Istennek. Mert az Úr fölséges, rettenetes, hatalmas Királya az egész földnek.


2014 július 29.
kedd:
Szent Márta szűz
Szent Mária és Lázás testvére. A látszatra haszontalan hétköznapi munka szentje


2014. július 31.
csütörtök:
Loyolai Szent Ignác hitvalló
Loyola világhírű szentje eredetileg spanyol nemes és katonatiszt volt. Súlyos sebesüléséből meggyógyulva visszavonult Manrézába és megírta a lelkigyakorlatos könyvet. Később pap lett és 1534-ben megalapította a Jézus Társaságát. Meghalt 1556-ban Rómában.

Graduale: Jézus nevére minden térd meghajoljon: az égieké, a földieké és az alvilágiaké; s minden nyelv vallja, az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

JÚNIUS
JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK
HÓNAPJA


SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA:

A Szentlélek Isten eljövetele után a három legnagyobb titkot ünnepli az Egyház: a Szentháromság, az Oltáriszentség és Jézus Szent Szíve titkát. Kérjük a Szentlélek Isten megvilágosító kegyelmét, hogy e nagy titkok előtt leborulva, hittel szívünkbe fogadhassuk. Az egész liturgia célja a Szentháromság dicsérete. Ezért kezdünk minden imádságot az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, és ezért fejezzük be azzal, hogy Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek. A szentmisében a Kyrie, a Gloria, a Credo, a Sanctus és az egyes imádságok befejezése, mind a Szentháromság dicsérete. Tudatosítsuk magunkban a mai napon a liturgiának ezt a nagy tanítását, és alakítsuk úgy lelki életünket, hogy az a Szentháromsá nagy dicsérete legyen.
Ezen ünnepen és életünk minden napján vegyükkörül élő hittel és valljuk meg nyiltan a háromszemélyű egy Isten titkát. Erre szolgál a doxológia: „Dicsődég az Atyának ...”, és a keresztvetés. Tudnunk kell, hogy minden áldást és kegyelmet a Szentháromság nevében nyerünk, és ezért hálás szeretettel emlékezzünkmeg a jótéteményekről, melyeket nekünk a három isteni személy juttatott.
(Részlet a Szunyogh Xavér Misszáléból)



ÚRNAPJA:

Az Úrnapja azt a csodálatos titkot ünnepli, hogy a kenyér és a bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak, az Istenembernek teste és vére, istensége és embersége, valójában, igazán és lényegileg jelen van. Az Egyház ezt az ünnepet azzal a legnagyobb pompával üli meg, mely csak a liturgiában rendelkezésére áll. Elsőrendű ünnep a legünnepélyesebb istentisztelettel, szentséges körmenettel és ünnepélyes nyolcaddal. Az Isten háza az egész nyolcad alatt a leggazdagabb virágdíszben és illatos erdei zöldben pompázik. S a hívők tömege is azon versenyez városban és faluban, hogy a házakat és utcákat, kiváltképpen a körmenet útján, ájtatosan, hívő módon feldíszítse és ékesítse.
Ezen ünnepi hét eucharisztikus liturgiájával együtt arra törekedjünk, hogy minél mélyebben értsük meg a szent szövegeket, melyeket az Egyház a legszentebb Oltáriszentség tiszteleténél használ. Kérjük a kegyelmet, hogy Isten hitünket ezen nagy és legszentebb titokkal szemben még jobban megelevenítse, és ezáltal hódolatunkat kimélyítse és szeretetünket lobogóbb lángra lobbantsa. Valljuk meg, mindenkor és mindenütt, minden félelem és habozás nélkül nyilvánosan is meggyőzödésünket: tiszteletteljes imádással (szentséglátogatással és térdhajtással), jámbor és méltó szentáldozással, a szentmisén és a többi szentségi istentiszteleten való ájtatos részvétellel, különösképpen azáltal, hogy méltón és meggyőzödéssel csatlakozunk a körmenethez, melyben a szent Fejedelem és Istenkirály városon és falun diadalmenetben végigvonul az utcákon.
(Részlet a Szunyogh Xavér Misszáléból)



JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK ÜNNEPE:

Úr Jézus isteni Szíve! Íme itt térdelünk előtted, és bemutatjuk Neked azon imádást, dicséretet és dicsőítést, mellyel Téged Szűz Mária szeplőtelen szíve, az egek angyalai s szentjei, s a földön az egész Anyaszentegyház imád. Bárcsak minden teremtményed örökké imádna, dicsérne és dicsőítene.
Hálát mondunk Neked minden vett jótéteményedért. Minden Téged szerető teremtményeddel egyesülten kérünk: bocsásd meg mindama hitetlenséget, hálátlanságot, hidegséget, közönyt, tiszteletlenséget és bántalmakat, amelyekkel az emberek, különösen a legméltóságosabb Oltáriszentségben illetnek. Fogadd helyettük kegyesen el a mi hitünket, bizalmunkat, szeretetünket és hallgasd meg irgalmasan kéréseinket.

Jézus isteni Szíve, mely magadat a mennyei Atyának a keresztfán föláldoztad, s ez áldozatot naponta oltárainkon megújítod, tartsd meg, védd meg s igazgasd Anyaszentegyházadat s annak fejét.
Hamis tanokat, meghasonlást, botrányt, üldöztetést és közönyt tarts távol híveidtől.
Add minden szülőnek malasztodat, hogy gyermekeiket a Te dicsőségedre s örök üdvükre nevelhessék; a gyermekeknek pedig engedelmességet, tiszteletet, hálát és szeretetet szülőik iránt, hogy atyai áldásod rajtuk nyugodjék.
Tartsd meg az ártatlanságot, erősítsd meg a bűnbánókat, alázd meg országod elleneit, és vezesd őket aklodba vissza.
Legyen Neked ajánlva minden ember: könyörülj a megholt híveken, kivált szülőinkön, rokonainkon, barátaink és jótevőinkön és azokon, akikről senki sem emlékezik névszerint, s engedj minket boldogító szemléletedre jutni.
Ezeket kérjük Szűzanyád által Tőled, ki az Atyával s a Szentlélekkel egyetemben élsz s uralkodol, Isten örökkön örökké. Ámen.

(Részlet az Officium Divinum 1920-as kiadásából)


Jézus Szent Szíve,
Irgalmazz nekünk, bűnösöknek!
Ne vess el minket
Színed elől örökre!








Tihany
Bencés apátsági templom
Hazánk első Jézus Szíve oltára
(1766)
A MÁJUS HAVI, MÁRIA TISZTELETÉRE TARTOTT ÁJTATOSSÁG PONTOS MENETE
1. A megnyító ének (lásd fent)
2. Rövid elmélkedés Mária valamelyik erényéről
3. Lorettói litánia
4. Miatyánk
5. Üdvözlégy Mária
6. Oltalmad alá futunk (lásd lent)
7. Mennyországnak királynéja a könyörgésekkel együtt (lásd lent)
8. Üdvözlégy Mária
9. Emlékezzél meg (lásd lent)
10. Felajánlási könyörgés (lásd fent)
11. Mindennapi könyörgés (lásd fent)
12. Záróének (lásd fent)
13. Egy Mária-ének (lásd lent).

6. Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején; hanem oltalmazz meg minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz, mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk!
Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, a Te Fiadnak ajánlj minket, mutass be minket szent Fiadnak!
Imádkozzál érettünk Istennek szent Anyja! Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

7. Mennyországnak királynéja, angyaloknak szent Asszonya! Áldott gyökér, szűz Mária! Üdvözlégy Krisztus szent Anyja!
Te általad e világra új világosság virrada, örök dicsőség virága, kinél szebb nem jött világra.
Áldott légy, drágalátos Szűz! Isten veled, szép virág Szűz! Mennyben szent Fiad mellett ülsz, s tudjuk, rajtunk is könyörülsz.
Tégy méltóvá engem, szent Szűz, a Te dicséretedre! – Adj erőt a Te ellenségeid ellen.Könyörögjünk! Adj, irgalmas Isten, gyarlóságunknak oltalmat, hogy kik az Isten Anyjának emlékezetét tiszteljük, az ő esedezésének segítségével vétkeinkből fölkeljünk.
Ugyanazon Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

9. Emlékezzél meg, oh legkegyelmesebb szűz Mária, hogy sohase hallotta még senki, hogy valaki Tőled gyámolítatlanul magára hagyatott volna, ki oltalmadat kérte, pártfogásodért folyamodott, közbenjárásodért esedezett.
Én is hasonló bizalomtól lelkesülten, hozzád járulok, oh Szüzek szűz anyja! Hozzád tekintek föl, s mint nyomorult bűnös zokogva borulok lábaidhoz. Ne vesd meg könyörgésemet, örök Igének szent Anyja; hanem fordítsd kegyesen hozzám figyelmedet, és hallgass meg.
Akarom, s ezt előtted megfogadom, és legkegyesebb esedezésed által magamért és valamennyi szent és szeplőtelen szívedbe ajánlott atyámfiaiért esedezem, hogy nekem bűneim fölötti őszinte töredelmességet s tökéletes megtérést nyerni méltóztassál, hogy neked, jó Anyánknak méltó gyermekei legyünk.

13. Mária ének
Példa gyanánt közlök két Mária-éneket Zadravecz István Szerefi szárnyakon című imakönyvéből

Mondj naponként és óránként lelkem dicséretet – Máriának, szűz anyának szentelj víg ünnepeket, gondolkodjál s álmélkodjál az Ő méltóságáról, tisztelettel s szertettel szólj az Isten anyjáról.
Őt dicsérjed, Öt tiszteljed, hogy Fiánál segítsen, – kérd oltalmát, nehogy a bűn rajtad erőt vehessen. Mert Mária nekünk égi szent ajándékot hozott – e Királyné szűz méhében irgalom fogantatott.
Éva vétke, tiltott étke bezárá az egeket s bűne által gyötrelembe ejte minden népeket; de a hív s alázatos Szűz oly kegyelmet nyert vala, – hogy a megtérőknek ismét megnyílt az ég ajtaja.
Tiszta szüzek szűz virága! magas a te érdemed, – téged választott az Isten minden asszonyok felett; üdvözlégy, óh, Isten anyja! Szentlélek temploma! légy megtérésünknek útján gyarlóságunk gyámola.
Pártfogásod gyámolítsa kétkedő szíveinket – és leginkább a végórán légy velünk, segíts minket; hogy Fiadnak malasztjával szent példákat követve, odajussunk, ahol Te vagy az angyalok öröme.

Óh malaszttal teljes szent Szűz! irgalmasságnak anyja, nézd, mint meg vagyok terhelve, bűn szívem mint faggatja.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Ah mily messze távoztam el az üdvösség kútjáról és semmit sem gondolkodtam lelkem drága voltáról.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Töredelmes szívvel bánom, hogy Istent megbántottam, ígérem jobbulásomat, nem mint eddig mondottam.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Isten kegyelméből jóra fordítom életemet s elhagyom, melyhez szoktam, számtalan vétkeimet.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Reménylem, hogy megbocsátja Isten gonoszságimat és irgalmasan letörli lelki undokságimat.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Esedezzél azért értem, drágalátos szűz Anya! mert szent Fiad, az Úr Jézus szavadat meghallgatja.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Kérjed Jézust, hogy lelkemnek sebeit meggyógyítsa és rútságát, mint jó orvos, vérével kitisztítsa.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Bűneimnek nagy terhében ím hozzád folyamodom, mert kik benned szívből bíznak, megsegíted jól tudom.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Legfőképpen mikor eljön az én utolsó órám, akkor, oh irgalmas Anya! kegyesen vigyázz reám!
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.
Ne hagyd, hogy szentségek nélkül kimúljak e világból, s a bűnben megátalkodván, kiessem mennyországból.
Oh Mária! Jézus Anyja! esedezzél érettem.

Röpima Máriához: Szép szűz Műria, mennyei anyám! Kegyes szívednek legyen gondja reám! Csatold szívemhez édes szívedet; szívemet Fiad szívsebébe tedd!


A csüggedés olyan betegség, ami előbb-utóbb mindenkit utolér, azokat is, akik az egyházban szolgálnak. Bizonyára ön is átélte már, talán többször is; talán éppen most van elcsüggedve. Tudja, hányszor gondoltam magam is, hogy legszívesebben abbahagynám a plébánoskodást? Minden hétfő reggel! Íme, néhány szempont, amire rájöttem:

Mi okozza a csüggedést?

1. A kimerültség

A testi vagy lelki kimerültség különösen hajlamossá tesz a csüggedésre. Meggyengül a védekező rendszer, és a dolgok kilátástalanabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Olyankor szokott ez előfordulni, amikor az ember eljut egy nagyobb vállalkozás feléig, és belefárad.

2. A sikertelenség

Természetes, hogy nyomaszt, ha felhalmozódnak a megoldatlan tennivalóink. S ha a hétköznapi teendők vagy valami váratlan esemény miatt nem tudjuk elvégezni fontos feladatainkat, a sikertelenség könnyen csüggedéshez vezet.

3. A kudarc

Megdőlhetnek a legnagyszerűbb terveink, becsődülhetnek a vállalkozásaink, megeshet, hogy senki sem jön el a megszervezett eseményre. Hogyan reagálunk? Önsajnálattal? Vagy másokat hibáztatunk? Valaki így fogalmazott: amikor már éppen úgy tűnik, hogy célba érnék, valaki mindig elmozdítja a célt... Ez valóban csüggesztő!

4. A félelem

Nem szeretjük bevallani, milyen nagymértékben felelős a csüggedésért a félelem. Félünk a kritikától (Mit szólnak majd hozzá?), a felelősségtől (Mi lesz, ha nem tudom megoldani?) és a kudarctól (Mi lesz, ha elrontom?). Mindez könnyen csüggedéshez vezet.

Mi orvosolja a csüggedést?

Van egy csodálatos történet a Szentírásban, amely elbeszéli, hogy Nehemiás falat építtetett Jeruzsálem lakóival a város körül. Amikor a fele elkészült, a népnek elege lett: abba akarták hagyni a munkát– a felsorolt négy ok miatt. Nehemiás a következőket tanácsolta:

1. Pihenés

Ha pihenésre van szükség, pihenjünk! Utána, kipihenten, hatékonyabban tudunk dolgozni. Aki mindkét végén égeti a gyertyát, nem olyan bölcs, mint gondolja!

2. Az élet átszervezése

A csüggedés nem feltétlenül annak a jele, hogy nem jó, amit teszünk. Lehet, hogy jót teszünk, csak éppen nem megfelelő módon. Próbáljuk másképp! Szervezzük át kissé a dolgokat!

3. Ne feledjük: Isten megsegít

Csak kérnünk kell. Új erőt tud adni. A hitben hihetetlen hajtóerő van.

4. Küzdjünk a csüggedés ellen!

Vegyük fel a harcot! A csüggedés valahol döntés. Aki csüggedt, maga adta át magát a csüggedésnek. Senki sem kényszerít, hogy kedvetlenek legyünk. Kitartás! Tegyük a jót, akárhogyan érezzük is magunkat! A hangulatok nem tartanak örökké.

„Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: 'Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk. Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig." (Neh 4,13–15)

Néhány fogalom tisztázása

Le Febre bíbors által.

Az Egyház

Nézzük meg, mi volt egykor egy papnak az elképzelése, mit gondolt egy szeminarista, legalábbis az én időmben még, mikor a szemináriumba lépett? Az édesanyjának, vagyis Egyházának akart szolgálni. És miért? Mert úgy gondolta, hogy az Egyház az egyetlen eszköz az örök üdvösség eléréséhez, az egyetlen út, amellyel lelkeket lehet megmenteni. Megérte tehát, hogy életét az Egyháznak szentelje, hogy ezzel lelkeket menthessen meg. Ha azonban már nem kell azt hinni, hogy egyedül ez az Egyház birtokolja az igaz hitet, hanem azt, hogy más vallások is alkalmasak a lelkek megmentésére, miért kellene még ennek az Egyháznak szolgálni? Ma azt tanítják, hagyjuk nyugodtan az egyes lelkeket megmaradni mostani vallásukban, hagyjuk meg mindenkinek a saját lelkiismeretét. De ha a lelkek üdvössége minden más vallás által is biztosítva van, akkor semmi nem indokolja már, hogy feláldozzuk magunkat ennek az Egyháznak.

Az Egyház lényegét torzítják el ezzel. Már nem úgy definiálják az Egyházat, mint az egyetlen közösséget, amely az örök üdvösséghez szükséges, vagyis az egyetlen lehetséges utat, amely a lelkek üdvösségéhez vezet, hanem olyan eszközként állítják be, amely csakhasznos az örök üdvösség eléréséhez. Ez azonban valami egészen mást jelent. Ez ugyanis azt jelenti, hogy magát az Egyház definícióját változtatják meg, ez pedig rendkívül komoly dolog: ezzel ugyanis az Egyház egész missziós szellemét irtják ki gyökerestül.

Mi célból szelték akkor át a misszionáriusok az óceánokat, miért tették ki magukat halálos trópusi betegségeknek, ha nem azért, hogy lelkeket mentsenek meg? Ha jelenlétük nem a lelkek megmentését akarta szolgálni, hanem csupán valamilyen haladást, szociális fejlődést, szociális igazságosságot, anyagi gyarapodást, akkor vajon minek áldozták fel magukat? A papi hivatást valójában nem e fejlődések szolgálatára választja valaki; nem ezekért a célokért szelték át a misszionáriusok az óceánokat: hanem egyedül azért, hogy lelkeket térítsenek és mentsenek meg, mert meg voltak győződve arról, hogy sok lélek elkárhozik, ha nem ismeri meg a mi Urunkat Jézus Krisztust.

Téves állítás ezenkívül az is, hogy a lélek más vallások által is megmenekülhet. Vigyázat, nyomatékosan használom azt a szót, hogy „más vallások által”, és nem azt mondom, hogy „más vallásokban”. Nem igaz, hogy más vallások által is üdvözülhetünk, lelkünk üdvösségét kizárólag a katolikus Egyházon keresztül, a Mi Urunk Jézus Krisztus által találhatjuk meg. Nincs más név az ég alatt, aki bennünket az örök üdvösség elérésére vezethetne. Pontosan ezt mondja Szent Péter is: Nincs más név az Isten ege alatt csak a mi Urunk Jézus Krisztusé! És ebből következőleg nincs más út a lelkek üdvözüléséhez csak az Ő Egyházáé, az Ő misztikus menyasszonyáé, akinek a mi Urunk valamennyi kegyelmét megadta. E világban, az emberiség történelmében nem létezik olyan kegyelem, amely ne az Egyházon és ne az örökké szeplőtelen Szűz Márián keresztül hatna.

Ezek szerint más vallásokban nem menekülhetnek meg a lelkek? De igen, megmenekülhetnek. Hogy mi módon történik akkor mindez? Az úgy nevezett vágy-keresztség által, még akkor is, ha az érintettek nem kívánják ezt kifejezetten.

Hiszen, ahogy Önök is tudják, a keresztségnek három fajtája van: a vízzel való keresztség, a vér- és a vágykeresztség. A vágykeresztségre kifejezetten vágyakozni lehet, mint ahogy ez azoknál a keresztelésre váróknál történt, akiket például Afrikában ismertem meg, ahol bizonnyal még mindig akadnak ilyen emberek. Olyan felnőttekről van itt szó, akik a keresztelésre várnak, kifejezetten vágynak rá, és ezért adott esetben megmenekülhet a lelkük, még azelőtt is, hogy valóban megkeresztelték volna őket.

Előfordult, hogy olyan jámbor, keresztelésre váró emberekkel találkoztam Afrikában, akik azt mondták nekem: „De, atya, ha nem vagyok megkeresztelve, és mégis most halok meg, a pokolba fogok kerülni!” Mindannyiszor ezt válaszoltam nekik: „Biztosan nem! Ha a szívetekben már megvan a jóakarat, ha szeretitek a Jóistent, teljesíteni akarjátok a parancsait és vágytok a keresztség után, akkor már most bírjátok Isten kegyelmét!” Természetesen ez a kegyelem azon a napon, amelyen ezeket az embereket megkeresztelik teljesebbé és erősebbé válik, hacsak később nem lép fel valamilyen akadály, súlyos bűnökhöz való ragaszkodás vagy egy halálos bűn formájában.

Létezik tehát a kifejezett vágy-keresztség a keresztelésre váróknál, és létezik a nem-kifejezetten kívánt vágy-keresztség, amely akkor áll fenn, ha valaki Isten akaratát teljesíti. Azoknak a protestánsoknak, buddhistáknak, mohamedánoknak lelkei, akik valóban arra vágynak, hogy Isten akaratát teljesítsék, kimondatlanul is vágyhatnak a keresztség után, s így ők is megkaphatják a természetfölötti kegyelmet, az örök élet kegyelmét. De ők is csak a katolikus Egyházon keresztül. Ugyanis ez a keresztség utáni ki nem mondott vágy összeköti őket az Egyház lelkével, és így az Egyház által üdvözülhetnek, de soha nem saját vallásuk által.

A hit

Amilyen módon az Egyház lényegét eltorzították, miként a pap nem tudja már, hogy miért és mi célból szentelték pappá, azonképpen hamisították meg a hit definícióját is. Ez a probléma talán nehezebben érthető, pedig az Anyaszentegyház alapvető fontosságú kérdése. A hitnek ugyanis megvan a definíciója, amely megváltoztathatatlan. Manapság egyesek mégis azon igyekeznek, hogy még a hit definícióját is megváltoztassák.

A hit vallomás-tétel, az emberi intelligencia igenje az Isten szava által kinyilatkoztatott igazság mellett, mégpedig Isten tekintélye alapján, arra támaszkodva, ahonnan ez a kinyilatkoztatás származik. Mi hiszünk egy igazságban, amely kívülről jön hozzánk, Isten szava által, és amelyben Isten abszolút tekintélye alapján, aki ezt nekünk feltárja, hinnünk kell. Ez a hit definíciója.

De mit csinálnak ehelyett ma a hitből? Egy belső érzést! Ez a hitnek azon modern megfogalmazása, amelyet Szent X. Pius pápa mélyen elítélt. A hit nem egy személyes érzés, nem valami szubjektív fogalom, nem pusztán Isten felé való fordulás, amelyet minden egyes lélek maga önön lelkiismerete alapján visz véghez. Nem, a hit nem ez. És mégis pontosan ez a hamis meghatározás az, ami Isten tekintélyét, az Egyház egész tekintélyét tönkreteszi. Ha ugyanis kívülről jön hozzánk az igazság, kötelesek vagyunk alávetni magunkat neki: mindenki köteles erre a behódolásra. „Aki hisz, megmenekül, aki azonban nem hisz, elkárhozik.” Ezek a mi Urunk szavai. A hit kötelező volta tehát feltétel nélkül van ránk kiszabva, mégpedig kívülről, Tehát a hit nem tisztán személyes érzület, nem csak szeretet Isten iránt, nem pusztán az Istenre irányított érzelem.

Épp ez utóbbi azonban az, amit a modernisták hittek, és amit manapság sajnos azok hisznek, akik a hit jelentését átalakítani igyekszenek. Így válik az is mindjárt érthetővé, miért mondják, hogy minden vallás az üdvösséghez vezet. Mert ha minden egyes embernek a lelkiismerete szerinti hite van, akkor valóban minden hit üdvözíthet. A lelkiismeretek persze különbözőek, az egyik ezt hiszi, a másik amazt. Mindez – így mondják – nem játszik semmilyen szerepet, ha a lelkiismeret Istenre irányul, ez esetben máris egyesültünk Istennel. Ez azonban nem igaz.

Gondoljuk csak meg, mit mond nekünk az antimodernista eskü, amelyet minden itt pap, aki egy bizonyos kort elért már, letett életében, és amelyet még a zsinat megnyitóján is felolvastak: „Szilárdan hiszek abban, és őszintén vallom, hogy a hit nem egy meghatározatlan vallásos érzület, mely a tudatalatti sötétjéből a szív unszolására és az erkölcsileg képzett akarat hajlamára jelenik meg. Ellenkezőleg, hiszem, hogy a hit az emberi intelligencia töretlen kiállása azon igazság mellett, amelyet kívülről kapunk, azaz egy hit-vallomás, amellyel az igazságot elfogadjuk, mégpedig Isten tekintélye alapján...” Ez tehát a hit, és ez valami egészen más, mint amit a modernisták állítanak. Nagyon fontos, hogy ezeket a dolgokat gyakran ismételjük, különben előfordulhat, hogy elfelejtjük őket.

E kérdéssel kapcsolatban – sajnálatomra – egy dokumentumot kell Önök elé tárjak, amit az elmúlt hetekben hoztak nyilvánosságra, és amelyet annak a francia püspökségnek a hivatalos katekizmus bizottsága jelentetett meg, amelynek központja a párizsi érsekség helyiségeiben van. A szerzők az igazságról a hittel kapcsolatban a következőt mondják – nem én találom ezt ki, én csak felolvasom –: „Az igazság nem valami kívülről elfogadott, lezárt dolog, hanem egy fejlődésben lévő fogalom.”

E megfogalmazás szerint tehát az igazság olyan valami, ami először keletkezik aztán alakul, mint például olyan valami, amit valaki alkot. Szerintük az ember nem kapja az igazságot, hanem maga fabrikálja. Láthatják e két felfogás tökéletes különbözőségét. A hit ezen megfogalmazásában minden olyan modernista tévedés megtalálható, amelyet már Szent X.Pius pápa elítélt.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen kijelentéseket kell tegyek, de kényszerítve vagyok rá. Nem is szabad visszariadnunk ezektől a kijelentésektől, mert különben apránként mi is protestánsokká és modernistákká válunk. Minden kétséget kizáróan lassan, de biztosan megmérgeznek bennünket. Odáig fog menni a dolog, hogy egy napon arra ébredünk, hogy magunk is protestánsok vagy modernisták lettünk, anélkül, hogy észrevettük volna. Ahogy ez az arianizmus idejében a hivők és püspökök többségével is történt.

Ez tehát a korunkban élő papok első fájdalma: az Egyház meghamisítása.

Római Katolikus Egyházközség


A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu

Design from Free Templates - your source for free web templates