Isten említése nélkül, a keresztények hitehagyásának megállapítása nélkül, következésképpen az üdvtörténetnek és benne Isten büntetéseinek figyelembevétele nélkül tökéletesen lehetetlen a mai eseményeket megmagyarázni. A honlap eddigi cikkei is az üdvtörténet és a kereszténység bukásának, Isten elárulásának szemszögéből tárgyalta a történéseket: Most az utóbbi napok híreiből következik egy összeállítás, melynek cikkei szintén a mai helyzet és a Gondviselés közötti összefüggésekre fókuszálnak.

Mindenekelőtt álljon itt két részlet két, már korábban feltett cikkből:

Hogy a 18. század végére a fejedelmi és hercegi szellemi udvarok, valamint a szerzetesrendek és a teológiai intézmények abszolút érettek lettek a pusztulásra, senki nem vonja kétségbe. A szellemi, lelki megújuláshoz semmilyen módon nem járultak hozzá, ezért Isten fenyítése el kellett érje őket, ahogy korábban és később is. Isten e fenyítésre a liberalizmust használta fel, miként a történelemben a gonoszat mindig egy még gonoszabbal bünteti meg. Mindazonáltal az, hogy Isten saját akaratának véghezvitelére ezeket eszközként használja, nem mentesíti őket a felelősség és bűneik alól.
Isten korbácsának és hóhérának szerepét az isteni Gondviselés gyakran bízta a liberalizmusra. Nem mindig olyan feltűnően, mint az ú. n. reformáció és a forradalmak idején, de azért elég felismerhetően.

A „mené, tekél és parszin” (Dán 5,25) szavakról szóló elbeszélés Dániel próféta könyvében kétségen kívül az Ószövetség egyik leghatásosabbika! …
Laun püspök: Engem egy másik, „kiegészítő” aggodalommal tölt el az, hogy Barazon csak idézi a történetet, de annak előzményét, a „falra író kéz ujjait” kihagyja, és ezzel a mélyebb okokat kutató kérdést is kikerüli! Pedig Dániel nyilván azzal a szándékkal, hogy eme írás megjelenésének okát feltárja, azt is elmeséli, hogyan került sor erre a mené-tekél-parszin-ra: A király láthatóan soha egy másodpercre sem gondolkodott el azon, hogy apja [Nebukadnezár] miért vallott kudarcot, és miért süllyedt le egy állat nívójára. Nevezetesen, mert elfordult Istentől! [„Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsősége füstbe ment. Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar.” (Dán 5,20-21)]
Mégis, fia, Baltazár gondtalanul élt ugyanúgy tovább: ő is a maga-készítette isteneket tisztelte, és a borral, asszonnyal, énekkel folyó orgiáin azokat a szent edényeket használta, melyeket apja a jeruzsálemi templomból rabolt el! E dáridó közepette jelenik meg a titokzatos kéz a falon és írja fel a „mené, tekél és parszin” szavakat, melyeket csak Dániel tud megfejteni (Dán 5,26): „Mené: Isten számba vette a királyságodat és véget vetett neki. Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.”
A király már az író kéz látványától halálsápadtan, még megpróbál jó képet vágni ehhez a számára oly lesújtó üzenethez, amennyiben megjutalmazza Dánielt, de ekkor már késő: „Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.” (Dán 5,30)
Így szól a történet Dániel könyvében, melynek ez a tanulsága: az Istentől való elfordulás a romlásba dönt, nem marad következmények nélkül, és bár léteznek figyelmeztető jelek, ezek a felelősök számára már késők lehetnek!
Ezért érvényes a mai Európa számára a kérdés: Nem lehet, hogy a fő veszély, melyben Európánk lebeg, szintén maga az Istentől való elfordulás? És ez az elfordulás nem csak akkor kezdődik, amikor nem hiszünk már Istenben, hanem már akkor, amikor valaki attól fordul el, amit korábban a „józan paraszti észnek” neveztek! Gondoljuk csak meg, mekkora ideológiai csökönyösséggel védik a legnagyobb abszurditásokat, sőt kényszerítik erőszakkal az emberekre. A sor az evolúció-elmélet és az ő véletlent istenítő totalitárius formájával kezdődik, és ezzel a létezőben meglevő értelem tagadásával, halad tovább a történelem átírásával és mindenekelőtt az államénál magasabb rendű igazságosság meglétének tagadásával!

Ettore-Gotti-Tedeschi pénzügyi szakember és bankár 2009-től 2012-ig a Vatikáni Bank elnöke volt. Átláthatatlan fondorlatok miatt elvesztette posztját, a bíróság azonban rehabilitálta. Jelenleg többek között az Osservatore Romano és az Il Sole-24Ore gazdasági lap számára ír cikkeket.
2015. szeptember 1-én a Nuova Bussola Quotidiana katolikus napilapban tanulmányt közölt az Egyház és a gnózis közötti küzdelemről „A harmadik világháború már elkezdődött – és az Egyház ellen irányul” címmel. Részletek e cikkből:

A legújabb időkben mindenki – beleértve a katolikus világot – attól tart, hogy kitör egy harmadik világháború. Hogy ezt megakadályozzák (ahelyett, hogy stratégiákat dolgoznának ki e problémák megoldására) láthatóan mindenki megegyezett abban, hogy a veszély elsőszámú oka abban rejlik, amit a gnózis mindenkor el akart pusztítani: nevezetesen a katolikus vallásban.
E küzdelem kezdetén az akciókat két területre koncentrálták: az emberi méltóság viszonylagossá tételére és a vallási dogmákra. Ezt követően arról igyekezték a világot meggyőzni, hogy a már multi-kulturális és multi-vallású világban az ökumenizmust fel kell gyorsítani, és hogy az igazság a dialógusból fejlődik ki. Ezután rávették az egyházat, hogy elismerje a személyes lelkiismeret tévedhetetlenségét, és eközben az erkölcsi tekintély tévedhetetlenségét a minimumra redukálják. Majd arról győzték meg az egyházat, hogy az erkölcsi nyomor a gazdasági nyomor következménye. Ezért arra buzdítják, hogy váljon meg tulajdonától és ossza szét, és mondjon le az evangelizálásról. Mindezt racionálisan okolják meg: az evangelizáció ellentmond a multi-vallású és multi-kulturális történelmi valóságnak, elrabolja az egyéntől a szabadságát. És veszélyesen árt más népek kultúrájának. Ezért a bevándorlást gyorsítani akarják, sőt szükségesnek, hasznosnak és kényszerítőnek jelentik ki. Az egyházat arra bátorítják, hogy nevelés helyett pusztán vigasztaljon.

Még ennél is súlyosabb, hogy az egész világ elfogadta az ökológiai programot világvallásként, ami a föld minden népét egyesíti. [Sőt, Bergoglio már ki is adta ezen új világvallás első „enciklikáját”.]

Látva a mára kialakult helyzetet, mi a valóság? Tartani kell attól, hogy a harmadik világháború hamarosan ki fog robbanni, vagy azt kell megállapítani, hogy már ki is robbant, és a 21. század gnózisa győzött, miután előbb sikeresen legyűrte a kereszténységet? Ugyanis úgy tűnik, hogy a gnózis mára végleg legyőzte az evangelizációt.
Mi, katolikusok mindig úgy gondoltuk, hogy Isten írja a történelmet, és hogy ez a történelem a gnózis és a Kinyilatkoztatás közötti örök konfliktus története. Mindig úgy gondoltuk, hogy az iskolázott lelkiismeret felismeri, hogy mi a jó és mi a gonosz, és hogy ez az iskolázott lelkiismeret határozza meg életünk „értelmét, lényegét” és tetteinket; mert a kereszténység ezen a módon befolyásolta a történelmet, annak ellenére, hogy ezt a gnózis a kezdetektől meg akarta akadályozni, elsősorban azáltal, hogy ezt az „értelmet, lényeget” el akarta törölni.

Az olvasókat arra szeretném rábeszélni, hogy gondolkodjanak el arról, hogyan lehetséges, hogy egy olyan vallás, mint a kereszténység, mely olyan „abszurd” állításokon alapszik, mint Isten megtestesülése, Szentlélektől való fogantatás, feltámadás, melyekben sem a logikára, se az értelemre, se a hazugságra, se a puszta reményre, se kényszerre, se hódításra nem lehet hivatkozni, mégis az egész világon el tudott terjedni [és az egyetlen tartósan életképes civilizációt meg tudta teremteni]. Hogyan hiheti ezek után bárki, hogy a történelmet a kegyelmen keresztül nem direkt Isten írja? És mi most már nem hiszünk ebben?
De menjünk még egy lépéssel tovább: Aki a kereszténységet választja, az ezt sem hatalmi vágyból (akik ebből tették, mind elvesztek), sem a szórakozás, a siker stb. iránti vágyból teszi. Aki eddig a kereszténységet választotta, az mind tudta, hogy társadalmi helyzetének megfelelően el kell szakadnia a világtól, tudta, hogy sok mindenről le kell mondania, és hordania kell a keresztjét.

Hogyan gondolhatja akkor bárki, hogy a kereszténység egyedül, Isten nélkül fennmaradhatott volna és ilyen előfeltételek mellett történelmet írhatott volna?
Miért félünk akkor mi a mostani időktől, kihívásoktól, az új üldözésektől és veszélyektől? A kereszténység az igazság terjesztésére irányuló igyekezetének köszönheti, hogy a történelmet ő írta. Ez az igyekezet csak addig termett gyümölcsöt, amíg „azt, ami világi, a lelki alá rendelték”.

Korunkban annak érdekében, hogy egy valóban globális társadalmat teremtsenek, a gnózis minden nép, nemzet számára egy „pszeudo-vallást” és a neomalthusianizmusi ökológiát ajánlja [nyugodtan kimondhatjuk – lásd a következő beszámolót – ír elő].
[A neomathusianizmus – Thomas Malthus anglikán lelkész (1766-1834) elmélete szerint – a túlnépesedés veszélye ellen a fogamzás mesterséges megakadályozását követeli.]

Megengedjük, hogy ez sikerüljön nekik?

A világ történelmét csak az érti meg, aki az Egyház szerepét megérti, mert egyedül csak a katolikus Egyház tudja a teremtés értelmét és rendjét kifejezni és helyreállítani. Ha ez nem történik meg, akkor utódainknak valami egészen mást hagyunk hátra, mint csak egy megkárosított környezetet! Felfogjuk mi ezt?
Ha többé nem a katolikus Egyház a tanítómester, akkor az ősbűn felrobban az emberek gondolkodásában és cselekedeteiben.
Ha az Egyház az emberek lelkiismeretét szabaddá teszi a vélt uralkodó kultúrák és divatok indítékai előtt, akkor az ember tévútra kerül. Ha az Egyház nem evangelizál, elrabolja az emberektől azt a jogot, hogy megismerhessék Krisztust.
A történelmet nem lehet gnosztikus és nihilista rendetlenséggel írni [eddig sem lehetett soha sehol, mert hazugságokra egyszerűen nem lehet tartós rendet építeni, tartós rend nélkül pedig nincs közösségi élet].

Mostanra már nem lehet a puszta megfigyelésre és olyan véleménynyilvánításokra szorítkozni, melyeket a média, az uralkodó réteg megkíván. Nem lehet a puszta vigasztalással foglalkozni, az utasítás, a parancs helyett, és az imára és a szentségek fogadására való felszólítás helyett.

De mindenekelőtt nem szabad félnünk. Ami a farkasoknak jó, az nem lehet jó a juhoknak.

A bevándorlással kapcsolatosan időközben már mindenki elmondta a véleményét, a különbség csak abból áll, hogy egyesek a médiában, a legnagyobb nyilvánosság előtt tehették ezt meg, mások pedig csak a formálisan határtalan internet korlátolt hatótávolságában.

Legutóbb a szabadkőművesek emelkedtek szólásra. 28 obediencia írt alá egy hivatalos nyilatkozatot, ami szokatlan nyíltsággal vet fény a most zajló történésekre, jobban mondva, magyarázza meg a korlátlan és ellenőrizhetetlen bevándorlás Európát megbénító fenoménját. Olyan fenomént, ami az elit és a nép között egyre növekvő szakadékot láthatóvá teszi.

Az aláírók között van a francia nagy-orient, az osztrák nagypáholy, a svájci nagy-orient, a francia nagypáholy, a belga nagy-orient, a belga nagypáholy, a horvát nagy-orient, az ír nagy-orient, az olasz nagypáholy, a luxemburgi nagy-orient, a lengyel nagy-orient, a portugál nagy-orient, a görög nagy-orient, Törökország női nagypáholya és még mások. Nem csak felszólítják az európai kormányokat, hogy a beözönlő bevándorlókat vegyék fel, hanem arra is, hogy a jövőben még a mostaninál is többet fogadjanak be!
A szabadkőműveseknek e témában Törökországtól Portugáliáig, Olaszországtól Írországig egységes álláspontja igen figyelemreméltó. Mint ahogy az is, hogy felhívásuk mennyire megegyezik az EU és a legtöbb tagállam hivatalos stratégiájával. Az intenciók ilyen azonosságát ritkán engedték ilyen nyíltan felfedni. [Itt említem meg, hogy M. atya a vészhelyzetek egyik speciális jellegzetességét mindig a felek demaszkírozásában látta. Ahogy Bergoglio egyre inkább kimutatja valódi szándékát, úgy teszik ezt a többiek is, a „püspökök”, a szabadkőművesek, az iszlám, az európai kormányok stb.]

Csak véletlen? Ezt igencsak meg lehet kérdőjelezni. „A megegyezésnek egy célja van: Közösségeink hordozó elemeinek az aláásása, úgy mint, haza, identitás, nép”, írja kommentárjában a Corrispondenza Romana.
A páholyok közös nyilatkozatát a francia Médias-sajtó hozta nyilvánosságra.

A szabadkőműves páholyok hivatalos nyilatkozata a korlátlan bevándorlást a „nemzeti önzés” megakadályozása végett, és közelebbről nem definiált „általános érdekek, melyek egy innovatív üdvözlés-politikát” tesznek szükségessé, érdekében követeli.
Az aláírók nem csak „fennkölt” célokat neveznek meg, hanem figyelmeztetést is megfogalmaznak. Ha a kormányok nem tartják nyitva határaikat, és ezzel nem teljesítik a szabadkőművesek követeléseit, akkor ez „szakadásokhoz és konfliktusokhoz” és Európában „a nacionalizmus újraéledéséhez” fog vezetni, írják. [„Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak” – akinek agyában az értelemnek a legparányibb szikrája megmaradt még, tudja, látja, hogy pont a korlátlan bevándorlás az, ami előbb-utóbb, de inkább előbb, súlyos „konfliktusokhoz” fog vezetni.]

A páholyfivérek és nővérek követeléseikben nem Európa keresztény-zsidó gyökerei hivatkoznak, hanem „az emberi jogok figyelembevételére”, azon értékekre, írják a szabadkőművesek, melyeken az Európai Közösség a „szolidaritás és a testvériség értékeivel” alapszik. Ez rávilágít, hogy Európa alapjai a szabadkőművesek szerint csak a francia forradalomig nyúlnak vissza az 1789-es emberi- és polgár-jogok nyilatkozatáig, ami az UNO 1948-as az emberi jogok általános nyilatkozatába torkollott.

Az európai szabadkőműves obedienciák azt nem árulják el, hogyan kell a kör négyszögesítését elérni, hogyan lehet a menekülők és az egyre nagyobb számban érkező bevándorlók érdekeit Európa népeinek az érdekeivel összhangba hozni. Ehelyett megelégednek azzal, hogy conditio sine qua non, azaz elengedhetetlen feltételként [ultimátumként] nyilvánosan meghatározzanak egy fix pontot: „Bevándorlás mindenek felett”, írja a Corrispondenza Romana.

A gazdag öböl-menti arab országok nem akarnak menekülteket befogadni. A kuvaiti biztonsági szakértő, Fahad Al-Shelaimi ezt az elzárkózást egy tévéinterjúban így védelmezte: „Nem lehet más kultúrából jövő embereket, akik még ráadásul súlyosan traumatizáltak is, beengedni.” Ezen kívül az öböl-országokban sokkal magasabb a megélhetési költségek, mint a Szíriával szomszédos Libanonban vagy Jordániában, ezért a Szíriából jövő menekülteknek ezekben az országokban kell maradniuk, és ott kell őket anyagilag támogatni.

Hasonlóan nyilatkozott Szaúd-Arábia királya, Salman ibn Abd al-Aziz. Egyúttal az „al Diyar” libanoni napilap arról számolt be, hogy Szaúd-arábiai a király a Németországba érkező új bevándorlóknak 200 mecset felépítését akarja finanszírozni, a német kormánnyal egyetértésben.

Armin Laschet, a német CDU helyettes elnöke és integráció-szakértője a Bild újságnak azt válaszolta a Szaúd-arábiai király ajánlatára, hogy„ahelyett, hogy Szaúd-Arábia azon gondolkozna, hogy Németországban mecseteket finanszíroz, inkább menekülteket kellene befogadnia és az Iszlám Állam finanszírozását kellene abbahagynia”.

A CSU belpolitikai szóvivője, Stephan Mayer pedig ezt nyilatkozta: „Szaúd-Arábia olyan mérhetetlenül gazdag ország, hogy nagyszámú menekültet vehetne fel könnyedén. Németországnak nem 200 mecsetre van szüksége, hanem a menekültekkel való szolidaritásra.”

A CSU főtitkára, Andreas Scheuer kijelentette: „Szaúd-Arábia viselkedése, miszerint menekülteket nem vesz fel, de Németországban 200 mecsetet akar építeni, több mint cinikus. Hol marad a szolidaritás az arab világban? Európának az egész arab világtól valóságos hozzájárulást kell követelnie a menekült-áradat humanitárius felvételéért.”

Ugyanakkor a német belügyminisztérium egyik szóvivője ezt mondta a Bild újságnak: „Amennyiben a német kormányhoz ilyen ajánlat érkezik, a legnagyobb gondossággal fogjuk azt megvizsgálni.”

Előzmény: Angela Merkel nemrégen azt mondta, hogy a németeknek minden lehetőségük és szabadságuk megvan ahhoz, hogy vallásukat megvallják. Többek között ilyeneket mondott: „Legyen bátorságunk kimondani, hogy keresztények vagyunk, legyen bátorságunk kimondani, hogy itt egy dialógusba szállunk be. De akkor, kérem, legyen ahhoz is bátorságunk, hogy elmegyünk az istentiszteletre és ragaszkodunk a Bibliához, vagy talán elmagyaráztatunk magunknak egy képet a templomból.”
A lutheránus német egyház lemondani kényszerült egykori „püspöknője”, a botrányviselt Margot Käßmann, ezt követően hasonló kijelentéseket tett. Egy újságnak ezt nyilatkozta: „Mindig mosolyognom kell az aggódó polgártársaimon. Szívesen tanácsolom nekik: Menjenek vasárnaponként templomba, akkor nem kell félniük a teli mecsetektől.”

Abdel-Samad iszlámkritikus és politológus az interneten így kommentálta a két asszony nyilatkozatait:
Merkel asszony azoknak az embereknek, akik az iszlamizálástól félnek azt válaszolja, hogy legyen bátorságuk azt mondani, hogy keresztények. Ex-„püspöknő”, Margot Käßmann átveszi a hangot, és ezt mondja: „Menjenek vasárnaponként templomba, akkor nem kell félniük a teli mecsetektől.” A két kedves, gondtalan nőnek ezt akarom üzenni: Senki nem jár gyakrabban templomba, mint Bagdad és Moussul keresztényei, és ez sem segített nekik! Az üldözött keresztényeknek sehol a világon soha nem segített, ha megvallották keresztény hitüket. Ellenkezőleg!
[Vigyázat: Isten soha nem ígérte meg, hogy a Hozzá fordulók fizikai épségét is úgy megőrzi, mint a lelki épségüket. De a két nő sem a polgárok lelki, hanem testi épségéről beszélt, és az iszlámból kereszténységre tért politológus is erre válaszolt.]

Abdel-Samad előző könyve: „Az iszlám fasizmus: Egy analízis” címet viseli, az október 1-én megjelenő újabb kötete pedig ezt: „Mohamed: Leszámolás”

Ha szintén minden párt, sőt a lakosság nagy többsége egy véleményen van, akkor engem mindig elfog egy kellemetlen érzés. Hogyan lehetséges ilyesmi, pláne egy olyan témában, mint a mostani tömeges bevándorlás, ami tényleg nem csak a jelen, de a következő évek nagy kihívása is lesz? Megrészegedtünk a saját segíteni akarásunktól, a tarka és világ felé nyitott Németországtól, ami most éppen a napos oldalát mutatja? És eközben nem vesszük észre, hogy a mostani kontrolálatlan tömeges bevándorlás országunk és ezzel mindannyiunk számára mit fog később jelenteni? …

[A következő gondolatmenetben a szerző emlékezetbe idézi azt, amit a bevándorlást leginkább pártoló német bal-liberális zöldek egyik vezetője, Claudia Roth mondott]: A menekültek többsége „közvetlenül nem értékesíthető (nem használható fel)”. Ez olyan elszólás, ami igencsak ritkaságszámba megy. Mekkora vihar törne ki Németországban, ha egy konzervatív ember merne ilyet mondani! De hát már hozzászokhattunk, hogy a politikai korrektség korában egyeseknek mindent szabad, másoknak pedig szinte semmit, anélkül, hogy ne a leghangosabb megbotránkozást váltanák ki.

Ezen a héten láttam egy dokumentációs filmet a görög Kos szigetéről, és láttam, ahogy a csónakok egymás után érkeztek, szinte kizárólag fiatal férfiakkal megtömve. Be kell vallanom, hogy az a kifejezés jutott eszembe, ami mostanában az interneten kering: invázió. .. Nem lehet nem látni, hogy az arab iszlám országokból érkező fiatal férfiak tömege megoldhatatlan probléma elé állít bennünket. Szociális biztosítási rendszerünket a teljesítőképesség szélére fogja sodorni, hiszen az érkezők nagy többsége analfabéta. [Egy németországi iszlám közösség vezetője mondta a német híradóban – saját fülemmel hallottam –, hogy az újonnan érkezőket olyasmikre kell megtanítaniuk, hogyha buszra szállnak, jegyet kell venniük stb.] Képesek lesznek a német kurzusok alkalmas munkaerőt formálni belőlük? Mik lehetnek belőlük segédmunkáson, pincéren, szociális segélyből élőkön kívül? De egyáltalán, akarnak-e ők jó adó- és járulékfizető polgárok lenni?

Mindeközben a feszültségek már most növekszenek, egy olyan fázisban, amikor a „menekülőket” még virágokkal és tapssal fogadják. … Az interneten látható zavargásokról szóló felvételeken kívül egy másik problémáról akarok szólni.
Augusztus közepén a hesseni parlamentbe érkezett egy levél, mondhatnánk vészhír. A feladók többek között az országos nőtanács és a „pro familia”: egyikük sem sorolható a jobb-konzervatív csoportosulások közé. A levél a hesseni befogadó-táborokban lakó nők helyzetéről szólt. Idézek a levélből:
„A nagy sátrakban való elszállásolás, a nem nemek szerint kijelölt egészségügyi helységek és felszerelések, a nem zárható termek, a nők és asszonyok részére szolgáló szobák hiánya – hogy csak néhány térbeli faktort említsünk – megnövelik a nők és a gyermekek védtelenségét. A helyzet néhány férfinak jól jön, akik a nőknek egyébként is alárendelt szerepet tulajdonítanak, és az egyedül utazó nőket szabad prédaként kezelik. Ennek következménye számtalan megerőszakolás és szexuális támadás, egyre többször hallani kényszer-prostitúcióról is. Nyomatékosan meg kell mondani, hogy nem egyedi esetekről van szó. A nők arról számolnak be, de a gyerekek is, hogy megerőszakolásoknak és szexuális támadásoknak vannak kitéve. .. Éjjel nem mernek kimenni, mert a mellékhelyiségekben rendszeresek az ilyen erőszakoskodások. Sok asszony számára már nappal sem biztonságos a tábor.”

Halló? Milyen emberek jönnek ezrével hozzánk? Már nem is attól félek, hogy néhány IS-idióta lehet köztük. Időközben az a mély és masszív aggodalom ébred fel bennem, hogy nem sikerülhet archaikus világnézettel rendelkező fiatal férfiak százezreit társadalmunkba integrálni. Hogyan sikerülhetne ezeket az embereket mindarról meggyőzni, ami a nyugati társadalmakban elemi követelmény? Például, hogy nyilvános helyeken tilos a dohányzás, és hogy a szemetet szelektálva kell gyűjteni? [Ha még csak ilyesmiket nem tudnának!]

Még akkor is, ha úgy gondolom, hogy a [valódi] menekülteknek most segítenünk kell – a nagy tömeg nem maradhat itt. A 25 évvel ezelőtt véget ért hidegháború óta most először aggódom komolyan, hogy Németország különben elmerül.

A legtöbb európai még mindig azt hiszi, hogy Svédországban nem létezik iszlám-konfliktus és belső nyugtalanság. Tévedés, Malmöben, az ország harmadik legnagyobb városában több kézigránátot robbantanak, mint Európa bármely más városában. A lakosság körében nő a bizonytalanságérzés és a félelem. Az asszonyok és lányok számára is biztos utcák, terek a svéd városokban már a múlté. A svéd politikusok és az ország közvéleményét alakító körök tették lehetővé azt a politikát, hogy a nagyvonalúság és a nyíltság sokat dicsért politikája az emberek életminőségét egyre jobban elrontsa.

A Malmö-i robbantásokért – ebben az évben eddig 30 volt – a rendőrség hivatalosan az illegális fegyverkereskedelmet és a jobboldali szélsőségeseket teszi felelőssé. Minden megtalált robbanószer a Balkánról származik. A robbantásos esetek számának növekedése egybeesik a Dániából Svédországba irányuló illegális fegyvercsempészet felfedésével. [Csak nem a mohamedánok számára szállítanak fegyvereket, mondjuk Boszniából, egy elkövetkező nagy „balhéhoz”?] Malmö Svédország kapuja, ami Európával összeköti. Malmöbe 25 éve tart a mohamedánok bevándorlása, mára a város lakosságának egyötöde mohamedán.

Svédország a múltban bebizonyította, hogy rendkívül ügyesen tudja az iszlám problémát láthatatlanná tenni. Az országban tilos a bűntettek etnikai vagy vallási hátterét megemlíteni. Az etnikai vagy vallási viszonyokat feltáró statisztikák elkészítése is tilos. Ezek az állami intézkedések azonban csak eltakarják, majd fokozzák a problémákat.
Svédországnak egyetlen pártja van, a svéd demokraták pártja, ami bírálja az ország bevándorlási politikáját, és figyelmeztet a veszélyekre. Csakhogy őket a többi politikai párt és a média naponta elítéli, miközben a nyilvánossággal minden nap közlik, hogy az ilyen vélemény elfogadhatatlan és lehetetlen, és ezért nem is szabad vele foglalkozni.

Ily módon egyedül az internet marad, ahol a valóságos helyzetről informálódni lehet. Torbjörn Jerlerup volt az, aki 2015 júniusában blogján írt Mikael Skramo-ról. Skramo valódi svéd, aki mohamedán lett és Szíriába utazott, hogy az Iszlám Államért harcoljon. Skramo, aki most Abdul Samad Al-Swedi-nek nevezi magát – ő látható a mellékelt fotón –, több felhívást tett fel az internetre. Június elején ezt írta: „Svédországban a mohamedánokat egyre jobban kirekesztik. Ahelyett, hogy csak arra szorítkoznátok, hogy T-shirtöt felvegyetek mikor olyan helyekre mentek, melyeket Allah a legjobban gyűlöl, hogy ott híveket szerezzetek, bombával kellene oda mennetek. Töltsétek le az Inspire-t (az Al-Qaida lapja, amelyben leírások találhatók a bombák elkészítéséhez és a merényletek végrehajtásához) és kezdjétek el a bombák gyártását. Használjatok ehhez egyszerű anyagokat, amiket minden Ica- és Coop-szupermarketben megkaptok. Itt az ideje megmutatni, hogy kié ez a világ!”

Skramo nem az egyetlen gyűlölet-prédikáló Svédországban. Aje Carlbom malmöi professzor írta: „A fiatal sunnita aktivisták az őket körülvevő világot olyan területnek tekintik, amit iszlamizálni kell.” Ehhez először a hittérítés békés technikáit használják. „Úgy terjesztik az iszlámot, hogy különleges technikákat sajátítanak el, melyek a beszélgetés kontrolljára és a nehéz szituációk elkerülésére irányul.”

2015. május 8-án a stockholmi külpolitikai intézet gyűlésén a biztonsági szakemberek világosan megmondták: A fiatal svédek beszervezése az dzsihádisták közé akkora tempóban folyik, hogy ellenőrzése meghaladja a biztonsági erők kapacitását. A svéd rendőrség legalább 300 olyan svéd születésű személyről tud, akik az Iszlám Állam soraiban harcolnak. Közülük legalább százan már visszatértek Svédországba. Néhányról tudják, hogy parancsot kaptak merényletek végrehajtására.
A svéd biztonsági erők azt is bevallották, hogy a dzsihádisták menekültnek álcázva térnek vissza, hiszen Svédországban a menekültkérelmet beadók 90 százaléka állandó letelepedési engedélyt kap. A bevándorlók egyre növekvő számban rejtőznek „gyermekek” mögé. Egyedül júniusban 1500 kiskorú kért Svédországban menedékjogot. Őket küldik előre, hogy majd következő lépésben egész családjuk letelepedhessen Svédországban. Hogy ily módon ki mindenki jön az országba, azt senki sem tudja. Ráadásul a „kiskorúak” gyakran nem is kiskorúak, hanem már elérték a 20. évüket, csakhogy Svédországban a valódi életkor megállapítása több időbe telik, mint egy állandó letelepedési engedély kiadása. A bizonyított csalások miatti kiutasítás végrehajtásához minden politikai szándék hiányzik.
Az Al Aan arab tévéállomás májusban közölte, hogy az Iszlám Államnak nagyon sok nyugati útlevele van. Világszerte nagyon kevés olyan állam van, ami a skandináv államokkal szemben szigorú vízum-előírásokat alkalmazna. Ezért a svéd útlevél különösen nagy kincs. A svéd rendőrség adatai szerint jelenleg legalább 60 ezer svéd útlevél hiányzik, ezek nagy része az Iszlám Állam tulajdonában lehet.

Csakhogy az ország politikai vezetése mindezen tényeket figyelmen kívül hagyja, sőt ellenintézkedéseket rendel el. Nem csak cenzúrázza a statisztikákat, hanem az oktatásügyi minisztérium még sokkal jobb módszert talált, hogy a fiatal mohamedánokat radikalizálja: az iskolai osztálytermekből kitiltották a svéd zászlót. A svéd nemzeti zászlóban ugyanis a keresztesek keresztje látszik, ami „túl” keresztény szimbólum, és aminek az elviselését a mohamedánoktól nem lehet elvárni, hiszen bánthatja az érzékenységüket. A szociáldemokrata vezetésű minisztérium indoklásában azt mondta, hogy a svéd zászló – figyelem, egy állami felségjel – „nacionalista” szimbólum, ami miatt a külföldi tanulók kirekesztettnek érezhetik magukat.
Az oktatásügyi miniszter 2014. októbere óta a zöldpárti Gustav Fridololin, a középiskolák felelőse államtitkárként a szociáldemokrata Aida Hadzialic, egy sunnita muzulmán nő, aki 1987-ben Boszniában született és ötéves korában érkezett családjával Svédországba, ahol szíves fogadtatásra talált. Ezt ma zöldpárti miniszter-kollégájával egységben a minden svéddel szembeni lehető legnagyobb eltávolodással hálálja meg.
Ebből a zöld-vörös kormánykoalícióból már olyan javaslatok is érkeznek, hogy a svéd állami himnuszt is meg kéne változtatni, mert annak szövege túl „nacionalista” és „imperialista” és egyáltalán túl „svéd”. Svédország lutheránus egyháza tökéletesen képtelen a baloldali mainstreamtől független pozíciót felvenni.
Egy svéd tanuló, aki a svéd nemzeti színekkel díszített T-shirttel mer iskolába menni, mindenesetre azt reszkírozza, hogy intőt kap, sőt esetleg kiutasítják az iskolából.

Szeptember 11-én pénteken, az iszlám munkaszüneti napján, egy viharban – más források szerint erős szélben – ledőlt a mekkai nagymecsetnél folyó építkezésen használt egyik daru. A daru azért állt a nagymecsetnél, mert bővítik az épületet, hogy még több zarándok férjen el benne egyszerre. A képek szerint egy pirosra festett daru áttörte a homlokzatot, és a romok maguk alá temették az imádkozókat.

A balesetben az eddigi adatok szerint 107 ember halt meg, és több mint kétszázharmincan megsérültek – írta a BBC. Ez még változhat, folyamatosan egyre nagyobb számokról szólnak a tudósítások.

A szeptemberi zarándoklaton, a hádzson eddig 2012-ben voltak legtöbben, több mint hárommillióan, a következő évben azonban a hatóságok korlátozták a létszámot, hogy ne forduljon elő olyan eset, mint például 2006-ban, amikor csaknem 350 embert taposott halálra a tömeg. Tavaly, az építkezés miatt még tovább korlátozták a zarándokok számát.

Megjegyzés:
Z. atya szerint Isten legnagyobb büntetése, hogy korunknak nincs prófétája. Tehát se pápánk nincs, se egyházi tanítónk nincs, se prófétánk nincs, se hiteles látnokunk nincs. Következésképpen nincs senkink, aki Isten jeleit megmagyarázhatná nekünk. Így aztán mindenki hihet azt, amit akar – ami nagyon nem katolikus megoldás, de ezzel kell jelenleg élnünk, mert nincs más. E szomorú helyzet az oka annak, hogy saját találgatásainkra vagyunk utalva. Akkor is, amikor Ratzinger lemondása után a villám becsapott a Szent Péter bazilika kupolájába, és akkor is, amikor Bergoglio fellépéseit különös jelek kísérik (ezek közül néhányat lásd Sirályok és varjak vadásztak Bergoglio galambjaira – Jelek és szimbólumok; és az 2014. április 25-i szerkesztői üzenetekben olvasható „Agyoncsapott egy embert II. János Pál pápa keresztje” című és az ugyanott 2014. augusztus 20-án feltett híreket). És most ez a mekkai hír. Az én laikus olvasatomban ezzel Isten talán azt akarta tudtunkra hozni, hogy miután az iszlám elpusztítja a küldetését, azaz hitét megtagadó Európát, a támadóra közvetlenül Ő maga fog lecsapni. Mindenesetre abban nagy valószínűséggel nem tévedek, hogy valamit mondani akart ezzel a csapással, hiszen, mint tudjuk, véletlenek nem léteznek.

Feltéve: 2015. szeptember 13.